A tiszta víz kincs, a szennyezett víz átok - A BEBTE állásfoglalása a Kis-Dunát ért szennyezés ügyében

(2004. augusztus 6.)

Az Onyx Kft. által működtetett dorogi veszélyeshulladék-égetőből származó környezetszennyezés kapcsán, egyesületünket többen – elsősorban magánszemélyek – is megkeresték, hogy mint a térségben tevékenykedő, s egyéb vizes témával (pl. Palatinus-tó) is foglalkozó természetvédelmi szervezet, alkossunk véleményt a Kis-Dunánál történtekről.

A felkérésnek annak ellenére igyekszünk megfelelni, hogy korábban, szervezetként sohasem foglalkoztunk a Dunát érintő kérdésekkel, viszont egyesületünk tagjai közül többen esztergomi lakosok, így ők közvetlenül is kötődnek a folyóhoz. Az ő tapasztalataikat felhasználva, a szennyezés körülményeiről tájékozódva, és nem utolsó sorban a szennyezés kapcsán érintett helyszínek alapos bejárását követően alkottuk meg véleményünket.

Az augusztus 6-án tett terepszemlén rajtam és a BEBTE jelen lévő esztergomi tagjain – Madarasné Benedek Anikón és Barna Józsefen – kívül Szuhi Attila geográfus, az Esztergomi Környezetkultúra Egyesület munkatársa, valamint vízügyes szakértőként dr. Szilágyi Ferenc hidrobiológus, a Budapesti Műszaki Egyetem docense vett részt.

Az alábbiakban a különböző, érintett helyszíneken tapasztaltakat igyekszem összefoglalni. Hangsúlyozom, hogy a szennyezés mértékéről, és a szennyező anyagok milyenségéről egyelőre csak szóban kaptunk tájékoztatást, így konkrét adatokra jelenleg még nem támaszkodhatunk. Véleményünket és javaslatainkat tehát javarészt a helyszíni tapasztalatok alapján fogalmaztuk meg.

A védekezés helyszínén

Elsőként a védekezés helyét kerestük fel. Az Esztergomot Táttal összekötő főút mentén, a Kenyérmezei-patak Kis-Dunába torkollásától kb. 500 méterre, a Kis-Duna-ág jobb partján, a győri Észak-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség embereivel találkoztunk, akik egy héttel a havaria bekövetkezése után is az elhárításon dolgoztak. A kárelhárítás következtében a parton több tucat, vegyszeres és olajos hordalékkal megtöltött hordó várta az elszállítást, vélhetően a „vissza a feladónak” elv alapján a dorogi égetőműbe. A látható szennyeződések – legfőképp olaj – feltartóztatásának helyszínét az erős, szúrós vegyszerszag már messziről elárulta. Természetesen mindenki tisztában volt/van azzal, hogy a látványos olajhártya perlittel történő felitatása még nem oldotta meg a problémát, hiszen az olaj az a komponens, amely jelen esetben a legkevesebb gondot okozza. Sokkal veszélyesebbek azok a mikroszennyezők, melyek a különböző gyógyszergyári segédanyagokkal, oldószerekkel kerültek a vízbe, s melyek láthatatlanul és megállíthatatlanul közlekednek a Dunában. Magának az olajfelületnek az elszeparálása és „lefölözése” tehát sokkal inkább tűnik látszatintézkedésnek, mintsem a probléma megoldásának.

Nem értünk egyet azzal a véleménnyel, miszerint a víz hírtelen apadása okozta, hogy a szennyezés kiszökött a védgyűrűből. Ez a víz áramlása révén egyébként is bekövetkezett volna.

Az Onyx Kft. óriási hibát követett el azzal, hogy nem vallotta be rögtön tettét, illetve az első hírekkel kizárólag fáradtolaj-szennyezést jelentett. Hiba és felelőtlenség volt ez részéről, ugyanis a katasztrófavédelem ennek alapján szervezte meg a mentesítést, és az időveszteség sajnos súlyos következményekkel járt.

Ezekbe gyűjtötték a kihalászott szennyeződést
Ezekbe gyűjtötték a kihalászott szennyeződést

Olajcsapda a vízen
Olajcsapda a vízen

Olajfolt
Olajfolt

A Kenyérmezei-patak torkolatánál

A kármentesítés helyszínétől, természetesen a víz folyásirányával ellentétesen haladva, kb. 500 méterre találjuk meg a vegyi szennyeződés beszállítójának, vagyis a Kenyérmezi-pataknak a delta torkolatát. Szinte elképesztő, hogy ez a kicsinynek mondható vízfolyás az évszázadok(?) során mekkora hordalékot halmozott fel. Persze amit itt látunk csak töredéke a patak valódi szállítókapacitásának, hiszen a Dunának ez az ága, kisvízkor lassabban, árvízkor gyorsabban bontja meg és szállítja el a hordalékkúpot. A 30-40 méter szélesnek becsült Kis-Duna-ág ezen a helyen nagyrészt feltöltött, mocsaras területet képez (ottjártunkkor alacsony volt a vízszint).

A Kenyérmezei-patak torkolati része jócskán eliszaposodott, ami jelentős mértékben elősegíti a patak által szállított bárminemű hordalékanyag felhalmozódását. Ez a tény jelen esetben negatív hatást vált ki, ugyanis ahelyett, hogy a szennyeződés rövid időn belül kimosódna innen, lassan adagolódik a terület erózióbázisát képező Duna-ágba. A problémát természetesen a nagyobb esőzések, áradások valamelyest enyhítenék, ám a megoldást kizárólag a meder kotrása jelentené.

A Kenyérmezei-patak torkolata
A Kenyérmezei-patak torkolata

A patak deltája
A patak deltája

A patak hordalékján
A patak hordalékján

Vastag iszapos üledék a torkolatnál
Vastag iszapos üledék a torkolatnál

A Kis-Duna-ág kezdeténél

Tát község határában, a Táti-szigetek által lehatárolódva oszlik ketté a Duna, Nagy- illetve Kis-Duna-ágra. A Kis-Duna-ág kezdeténél, a szigetekre való átjutást megkönnyítendő, 3-4 méter magas töltést építettek. Az elgátolással tulajdonképpen szinte holtág keletkezett, a kapcsolatot a főággal mindössze néhány betoncső jelenti. Amiért ezt a területet is fontosnak véltük felkeresni, az az volt, mert részben itt kerestük a szennyezés megszüntetésének egyik lehetséges kulcsát.

Szakértőnk egyértelműen a töltés elbontását és szabályozható zsilipkapu létesítését szorgalmazza. Ugyanis ha a főágból a víz zavartalanul áramolhatna a Kis-Dunába, néhány nap alatt a víz is kicserélődne, és ezáltal a szennyeződés is kimosódna. Valamelyest ront a helyzeten, hogy a szennyezés időpontjában a „kapu” zárva volt, illetve azóta sem végezték el megnyitását. Az az elképzelés, miszerint a szennyeződést így könnyebb megfogni, véleményünk szerint hibás elgondolás volt. Persze helyes, ha tényleg csak olajszennyeződés történt volna. Ebből is látszik tehát, hogy mennyire súlyos gondot okozott a félretájékoztatás.

A mikroszennyezőket ilyen körülmények között ugyanis képtelenség megfogni. Nincs olyan módszer, amellyel hatásosan ki lehetne szűrni. Annál is inkább, mert azok a mérések, amelyek pontosan meghatározzák a szennyező komponenseket, akár több napot is igénybe vehetnek, a szennyezett víz ezalatt pedig messzire jut.

Sokkal kézenfekvőbb megoldás lett volna, ha a víz átjárhatóságát azonnal biztosítják. Vagyis, ha első lépésként munkagépeket küldtek volna a helyszínre. Ebben az esetben kisebb mértékben lett volna ideje a szennyeződésnek a leülepedésre, ami azóta sajnos már jócskán bekövetkezett.

Hogy mi lett volna a főággal, ha a tömény szennyeződés kijut? Mint a mellékelt ábra (szagos csapvíz, tiltott vezetékesvíz-fogyasztás) mutatja, így is kijutott. Ellenben ha biztosított lett volna az átjutás, a kimosódás gyorsan megtörtént volna. A főág jellege pedig megoldotta volna a problémát. A Pilismarótnál lévő sarkantyú, illetve a Duna-kanyar (magyarországi szakaszán a Duna egyedül itt folyik felsőszakasz jelleggel) a Kis-Duna vizét – benne a szennyeződéssel – a meder közepébe, vagyis a fősodorba irányítja. Az itteni vízmozgás pedig a gyors hígulást, a szennyeződés eloszlását, megszűnését eredményezi. A beavatkozás, bár jókora késéssel, de még most is megoldást és talán az egyetlen megoldást jelentené. Nyilvánvaló, hogy egy kiadós esőzés a hatásfokot megnövelné, ám míg ez utóbbiért az imádkozáson kívül nem sokat tehetünk, az előbbiért nem is nagy ráfordítással, rengeteget.

A táti gáton
A táti gáton

Alig észrevehető a vízmozgás a gátnál
Alig észrevehető a vízmozgás a gátnál

A csatorna beszájadzásánál

Pénteki terepbejárásunk utolsó állomása az a pont volt, ahol a Richter Gedeon Gyógyszerárugyár és az Égetőmű közös esővíz levezetője a Kenyérmezei-patakba torkollik.

Az Égetőmű sérült tartályából kiömlő vegyi szenny, először a csapadékgyűjtő csatornába került, majd onnan a patakba és a Dunába jutott. A csatorna vizének patakba ömlése a dorogi Petőfi-telep, illetve Esztergom-Kertváros határában történik.

A kiömlőnyílásban ottjártunkkor is erősen szúrós vegyszerszag volt érezhető. Feltételezni lehet, hogy nem öblítődött át még a rendszer, ezért esőzéskor kisebb-nagyobb adagban a vegyszerbefolyás még várható.

A helyszín alaposabb bejárásakor feltűnt, hogy a patakparti növényzet a beömlés idején tapasztalható víz szintjében, teljesen kiégett. A sűrű aljnövényzet, valamint csalán miatt nem tudtuk az érintett szakaszt teljes hosszában bejárni, de valószínű, hogy ez a hígulás miatt lejjebb már kevésbé szembetűnő. Ugyanez a jelenség a beömlés fölött, tehát a nem szennyezett szakaszon nem látható.

Lieber Tamás
BEBTE

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu