Térségünk kanálisa, a Kenyérmezei-patak

TÉRSÉGÜNK KANÁLISA, A KENYÉRMEZEI-PATAK

Soha sem tartozott a tiszta vizű patakok közé, ám túl sok szó nem esett róla mindaddig, míg a dorogi égetőmű elmúlt nyári szennyezésének közvetítőjeként az egész ország meg nem ismerte a nevét. A vízfolyás szennyezőjeként kényelmes dolog egyetlen elkövetőt említeni, de ha alaposan körülnézünk, rájövünk, hogy sokkal összetettebb problémával állunk szemben, mint azt laikusként bárki is gondolná.

A Kenyérmezei-patakot illetően nagyon sok a bizonytalanság, keresve sem lehet igazán pontos információkhoz jutni, nemcsak hogy a vízfolyás múltjáról, de a jelenéről sem. Egy-egy adat bizonyos dolgozatokból ugyan olykor-olykor előkerül, de a patak egészére nézve ezek az információk korántsem elégségesek. a dunai torkolatnál

Egyesületünkben ezért határoztunk úgy, hogy a már egy évtizede működő „vizes” programunk mellé – ami ugyebár a Palatinus-tóval kapcsolatos – a Kenyérmezei-patak feldolgozását is megkezdjük. A cél érdekében olyan szakembereket: biológusokat, geográfusokat, geológusokat, hidrogeológusokat és vegyészeket sikerült magunk mellé állítani, akik már bizonyítottak szakmájukban, és akik szabadidejükben, önkéntesként is készséggel vállalják a feladatot.

A több évre tervezett program célja a teljes patak (Tinnye környéki eredésétől az esztergomi Kis-Duna-ágba vezető torkolatig) feltérképezése, felmérése. Hogy a tervek, elképzelések mennyire válthatók valóra, az nemcsak a lelkesedés mértékétől, hanem a tevékenység anyagi támogatottságától is függ. Ugyanis hiába történik meg a szemrevételezés, a résztvevők hiába vonnak le szakértői következtetéseket, ha hiányoznak a mindent bizonyító, és bizony költséges laboratóriumi elemzések.

Az első bejárást január 16-án tartottuk, az esztergomi torkolattól Esztergom-Kertvárosig terjedő szakaszon. A fagyott talaj és a napsütéses idő lehetővé tette, hogy ezt a kb. 5 km-es szakaszt alaposan szemügyre vegyük. A kiszállás során több ponton helyszíni szondázás is történt; egy speciális hordozható laboratórium segítségével pH, vezetőképesség és hőmérsékletmérést végeztünk. A kapott adatok a későbbiekben, azon túl, hogy viszonyításként fognak szolgálni, alapvető következtetésekre is lehetőséget adtak. szemétlerakat a parton

Az első benyomások, amelyeket egy korábbi alkalommal a dorogi szakaszon történt bejárás tapasztalataival egybevetve fogalmazhatunk meg, leegyszerűsítve a következők: több olyan problémával is szembesültünk, melyeket az emberi tudatlanság és közömbösség okoz. Igaz ugyan, hogy a mikroszennyeződések kimutatásához és mennyiségi meghatározásához utólagos laboratóriumi elemzések szükségesek, viszont sokminden szabad szemmel is jól látható, és a károkozás mértékének megítéléséhez sem kell különösebb szakképesítés. A patakparton, a lakott területek felé haladva növekszik a szemét mennyisége. Jó néhány kert végében valóságos kommunális lerakó található. Elég egy kiadós zápor, hogy a szennyeződés a vízbe jusson. Ugyancsak se szeri, se száma a kerítések alatt a patak fölé nyúló, esetenként diszkréten a mederágyba vezetett csöveknek, disznóóli trágyatúlfolyóknak. Helyenként tömlőket láthatunk, amelyek egyértelműen a locsoláshoz történő vízkivételhez nyújtanak segítséget (lám mitől nő a retek!). Az esővízbefolyók ugyan tiszta csapadékvizet hivatottak szállítani, feladatkörüket azonban ők is sokszor túllépik, az esővízzel nemcsak az utcák szennyét szedik össze, hanem mosogató- és mosóvizet napi rendszerességgel szállítanak, és ha hihetünk a jelzéseknek (márpedig olyan országban élünk, ahol az ilyesminek hihetünk), az is előfordult már, hogy illegálisan kiürített szippantós autók tartalmát továbbították.

A Kenyérmezei-patak problémájának összetettségére vall továbbá, hogy nemcsak lakossági, hanem mezőgazdasági (pl. műtrágya, gyomirtó, trágya) és ipari szennyeződéssel (pl. oldószer, festék, ragasztó) is számolnunk kell, sőt, még ha elenyésző mértékben de a természetes eredetű terhelés (rothadásnak indult növényi anyagok, agyagbemosódás stb.) is jelentkezhet. térkép előtt

Rendben van – gondolhatják jó néhányan – most már okosabbak lettünk. És vajon hogyan tovább? Történik-e előrelépés, lesznek e felelősök és felelősségre vonások? Netán ezek az észrevételek is kizárólag a hivatali iratállományt gazdagítják majd? Ilyen és ehhez hasonló kérdések nyilvánvalóan az Ön fejében is felmerültek kedves olvasó.

A téma fontossága úgy vélem, már önmagában értelmet ad a programnak. Már azzal is nyerünk, ha a patakra és problémájára sikerül ráirányítanunk a szomszédságában élők, vagy dolgozók figyelmét. Ha sikerül ráébreszteni a patakot tudatlanul szennyezőket arra, hogy még egy aprócska figyelmetlenséggel is egy káros láncolat elindítójává válnak. Ha sikerül beláttatni velük, hogy a szennyezés hatása nem ott és akkor érvényesül, hanem vélhetően később, és kilométerekkel arrébb, vagy azt, hogy beavatkozásukkal nemcsak egy „aprócska” patakot szennyeznek, hanem Magyarország folyóvizeinek gyűjtőjét, vagyis a Dunát. A szintet természetesen még lehet fokozni.

Hogy lesz-e folytatása a programnak, nemcsak rajtunk múlik. Sőt, mondhatom azt is, hogy rajtunk nem fog múlni. Ám, mivel társadalmi kezdeményezésről van szó, igencsak függünk a lakosság és a hivatalos szervek szimpátiájától, illetve főképp ez utóbbiak anyagi támogatásától. Vannak ugyanis korlátaink, melyeken csak segítséggel tudunk átlépni.

A „Kenyérmezei-patak munkacsoport” terveit, valamint a Palatinus-tó partjának tavaszi rendbetételére vonatkozó elképzelésünket a jövő héten az esztergomi Környezetvédelmi Bizottság asztalára tesszük, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a Környezetvédelmi Alap terhére programjainkhoz támogatást kérjünk.

Lieber Tamás

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu