A Balaton árnyékában - Látogatóban a Kányavári-szigeten

A BALATON ÁRNYÉKÁBAN
Látogatóban a Kányavári-szigeten
Az írás a Hegyisport és Turista Magazin (HTM) 2007. augusztusi számában jelent meg

HTM 2007/aug.

Az időjárás hűvösebbre fordulása akár több napra is elűzheti a napozóágyból a Balaton partján nyaralót. Hiába a fedett fürdők sokasága, az élményszerzés általában itt sem tart egy-két napnál tovább. A víztől persze ekkor sem kell eltávolodni, csak érdemes egy picit más szemszögből megismerkedni vele.

Sajnos a hazai ismeretterjesztő irodalomban manapság méltánytalanul kevés szó esik róla, pedig a hozzá kapcsolódó elbeszélések egykoron kedvelt olvasmnyaink közé tartoztak. Elég ha csak Fekete István regényeire, a Tüskevárra, vagy annak folytatására a Téli berekre gondolunk, Matula bácsi, Tutajos és Bütyök történetére. A zalai tájban terpeszkedő Kis-Balatonról van szó, mellyel nemcsak környezetére gyakorolt jelentékeny hatása, de különleges állatvilága – főként madarai – miatt is érdemes újra megismerkedni.

A térséget járva a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tájékoztatóiból már bőven informálódhatunk – így tettünk magunk is az alábbiakban -, ám a programválasztás véleményem szerint így is sok esetben tűnik véletlennek és ad hoc jellegűnek, azaz "rossz az idő, induljunk el valamerre"-szerű hirtelen fellángolásnak.

A nemzeti park kiadványaiból megtudhatjuk, hogy a Kis-Balaton kialakulása elválaszthatatlan a Balaton mindenkori állapotától, mert annak szerves része – legnyugatibb öblözete – volt az 1920-as években elkezdett lecsapolási munkálatok befejezéséig. Az 1700-as évek közepén még két nagyobb, halászható, nyílt vizű tó terült el itt Zalavár és Mekenye határában, utalva a Balaton hajdani – jóval nagyobb – kiterjedésére. Hogy miben rejlik a Kis-Balaton jelentősége? Nem kevésbé abban, hogy egyfajta természetes szűrőrendszert képezve, elárasztása óta mintegy 500 tonna foszfort, nagyjából 4000 tonna nitrogént és 130 000 tonna lebegőanyagot tartott vissza a Balaton elől, jelentősen hozzájárulva a tó vízminőségének elmúlt évtizedekben tapasztalható javulásához, ugyanis a mezőgazdaságban használt műtrágyákból, a növekvő idegenforgalom hatására a nem kellően tisztított szennyvizekből a Zala folyón keresztül jelentős mennyiségű növényi tápanyag jutott a Balatonba. Ennek hatására már az 1960-as években is tapasztalható volt a Balaton vízminőségének kifejezett romlása. A Kis-Balaton legreprezentatívabb bemutatóhelye kétségkívül a nagyközönség számára is egész évben látogatható, Hídvégi-tározóban lévő Kányavári-sziget (megközelíthető a Zalavár és Balatonmagyaród közötti útszakaszról), ahová a fizetős parkolóból a tavalyi évben felújított impozáns fahíd vezet át. Már itt érdemes csöndben maradnunk, hiszen a szigeten tanyázó madarak hangorgiája köszönt. Nem véletlen, hogy a megközelítőleg két kilométer hosszú, 1-1,5 óra alatt végigjárható "Búbos vöcsök tanösvény" 13 állomása is kifejezetten a Kis-Balaton madárvilágának bemutatására törekszik. A rajzos tablók mellett madárlesek, kilátótornyok, pihenők is a látogatók rendelkezésére állnak, igazán kellemes terepét adva családi kirándulásokhoz, valamint a madárvilág tanulmányozásához. Ahogy említettük, itt a szárnyasoké a főszerep, esetükben a költőfajok mellett kiemelt jelentőségűek az itt átvonuló, illetve áttelelő fajok, főként a lúd- és récefélék tömegei. Ennek ellenére a számos egyéb állat- valamint növényfaj már önmagában is indokolná a terület kiemelt védelmét.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park túralehetőségeiről és programjairól a világhálón is tájékozódhatunk, az alábbi honlapcímen: http://bfnp.nemzetipark.gov.hu/

Lieber Tamás

 
 

© 1999-2007 BEBTE www.bebte.hu