TÁMAD A GYAPJASLEPKE

TÁMAD A GYAPJASLEPKE

a kártevő

2005. július 24-én lettünk figyelmesek a Pilis hegység Kesztölchöz közeli részében (Csurgó-hegy, Kétágú-hegy, Fekete-hegy) megjelenő gyapjaslepke (Lymantria dispar) invázióra. Bár ennek bekövetkeztét - lévén hazánk más vidékeiről már az elmúlt években taroltak ezek a kártevők - megjósolták a biológusok és az erdészek, talán senki sem gondolta, hogy a helyzet itt is ennyire súlyos lesz. A kárt a lepke igazából hernyóállapotában teszi, amikor felkúszik a lombozatra és lerágja a leveleket, amivel a fa fejlődését lassítja (a sérült fán nem keletkezik újabb évgyűrű, hanem energiáját a lombozat pótlására fordítja).

A szakirodalomból a következőket tudhatjuk meg a gyapjaslepkéről:
Egész Eurázsiában elterjedt, közönséges faj. Erősen polifág. Világszerte több száz tápnövénye ismert, melyek között főként lombos fák és cserjék, de nemritkán tűlevelűek is szerepelnek. Hazai fafajaink közül kiemelt jelentőséggel bír a tölgyekben. Rendszeresen tarrágást okoz nyárakon, füzeken, égeren, vadgyümölcsökön, ritkábban még a lucfenyőn, ezüstfenyőn is. Időnként és helyenként az akácot is tarra rághatja. Magyarországon az utóbbi 3 évtized átlagában évente több mint 5000 ha-ról, jelentik számottevő rágását. az országban gyakorlatilag bárhol találkozhatunk kártételével, akár nagykiterjedésű erdőségekben, akár útmenti fasorokon, sőt még városi parkokban is. Tarrágása számottevő növedékkiesést okoz, valamint tönkreteheti az amúgy is szórványos makktermést, mert a tölgyek már kisebb lombvesztésre is igen gyakran reagálnak a fiatal makkok elhullatásával.

A gyapjaslepkét az 1800-as évek végén egy lepketenyésztő figyelmetlensége révén behurcolták az Egyesült Államokba, ahol rendkívül sikeresen terjeszkedve hatalmas területeket meghódított, olyannyira, hogy ma már az ÉK-i partvidék egyik legjelentősebb erdészeti károsítójának tartják. Robbanásszerű terjedésének és elszaporodásának egyik fő oka, hogy az amerikai kontinensről hiányoztak a természetes ellenségei. Ezt felismerve az 1930-as években Európa több országából, köztük Magyarországról is szállították Amerikába a tömegesen begyűjtott, illetve kitenyésztett fürkészlegyek és fürkészdarazsak bábjait. Ezzel megállítani ugyan nem tudták terjedését, de sikerült azt számottevően lelassítani.

A gyapjaslepke ellen számos biológiai védekezési eljárás alkalmazható sikeresen (pld. Bacillus thuringiensis, vedlésgátló hormonok). Az ezirányú kutatások - elsősorban Amerikában - igen nagy erőkkel folytatódnak. Ezek elsősorban ma már nem is a megszüntető védekezések felé irányulnak, hanem a populáció-sűrűség alacsony szinten való tartását célozzák. E tekintetben megkülönböztetett figyelmet élveznek a tojásparazitoid fürkészdarazsak, illetve a rovarpatogén mikroorganizmusok (mikro-sporidiák, sejtmag vírusok, gombák...stb.). A nálunk eredetileg honos európai rassz nöstényei röpképtelenek. Ezzel szemben az ázsiai rassznál ezek is tudnak repülni. Várható, hogy e rassz hazánkban is megjelenik. Ez azt is jelenti, hogy az eddigi terjedő fázis (szél által sodort fiatal hernyók) mellett az imágók is képesek lesznek a terjedésre, ez pedig azzal a veszéllyel járhat, hogy tömegszaporodásai még az ediginél is gyorsabban alakulhatnak ki, illetve terjedhetnek tovább.

A kifejletten 5 cm-t is meghaladó hernyó barnásfekete, szürkésbarna alapszínű. Feje okkersárga alapon feketén tarkázott. Hátán az első öt szelvényen kék, hátsó hat szelvényén piros szemölcsök találhatók. A zömök testű nöstény, melynek szárnyát szürkésfehér zegzugos harántvonalak tarkítják, a kb. 1 mm átmérőjű petéket júliusban, augusztusban sárga, gyapjas szőrőkkel sűrűn fedett kisebb-nagyobb csomókba rakja ágakra, törzsre stb. Tömegszaporodás esetén a hernyók tarrágást okoznak. Pete alakban telel át.

A hernyó okozta kártétel hasonló az egyéb lombfogyasztók rágásához, legfeljebb az időpontja más.

A hernyók április második felében kelnek ki a petékből. Kezdetben csoportosan rágnak, s június második felére a fák lombozatát teljesen lerághatják. Fő tápnövényük a cser és a kocsányos tölgy, de a kőris, a vadkörte, a fagyal és az orgona kivételével minden fafaj levelét és több fenyőfaj tűjét is képesek elfogyasztani. A kártétel, amely júliusig tart, a jól záródott, idősebb állományokban is előfordulhat. A védekezés tömegszaporodás esetén indokolt a hernyó korai stádiumában. elsősorban a légi védekezés jöhet számításba biopreparátum vagy vegyszer (kitinszintézis-gátló szerek) alkalmazásával.

a gyertyán törzsén több tucat kártevő ütött tanyát

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu