Galenit Herzsabányáról

Az ólom már az ókorban is népszerű anyag volt. Babilóniában a Nabú-kudurri-uszur (régies írásmóddal Nabukodonozor) által épített függőkert öntözésére ólom vízvezetékrendszer szolgált, s gyakran alkalmazták e fémet a rómaiak is. Ma az ólom legfőbb felhasználója az akkumulátoripar, de gyártanak belőle festéket (míniumot) és lövedéket, radioaktív anyagokat „csomagolnak” bele, az ólomkristályüveg adalékanyaga, s néhol még a nyomdában is találni belőle stb. Mindehhez az ólmot legfontosabb ércéből, a galenitból vonják ki: az ércet levegőn pörkölik, majd az így kapott ólom-oxidot szénnel redukálják. A nyers kohóólmot oxidáló olvasztással szabadítják meg a szennyezőanyagoktól vagy elektrolízissel finomítják (rafinálják).

Maga a galenit főleg hidrotermális érctelepeken keletkezik: közepes hőmérsékletű (200-300 Celsius-fokos) oldatokból válik ki szulfid formájában, mégpedig más ásványok társaságában, elsősorban szfalerittal együtt. Könnyen felismerhető szabályos kocka vagy oktaéder alakjáról, ólomszürke színéről, erős fémfényéről, puhaságáról (a Mohs-skálán 2,5-2,75 keménységű) és nagy - 7,6 gramm/köbcentiméter - fajsúlyáról. A galenit ólomtartalma 86,6 százalék, emellett arzén, ón, antimon és ezüst van benne. A világ ezüsttermelésének legjava része galenitból származik, nem pedig ezüstércből, mivel amazt sokkal nagyobb tömegben bányásszák és dolgozzák fel.

Földünk sok részén és nagy mennyiségben található galenit. Hazánkban szinte mindenütt jelen van a hidrotermális eredetű érctelepekben. Hátlapunk ásványa a romániai Herzsabányáról, Észak-Erdélyből származik.

Varga László
Élet és Tudomány 1998/49.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu