Fürdőváros a végeken - A legyőzött Herkules

FÜRDŐVÁROS A VÉGEKEN
A legyőzött Herkules
Az írás rövidített változata az Élet és Tudomány 2010/40.számában jelent meg

Fürdés nem éppen kuturált körülmények között

Herkules a görög istenség, a legyőzhetetlenség szinonimája, mely azonban a legkevésbé sem jut eszünkbe a Románia déli részén elterülő, róla elnevezett fürdőváros láttán. Büszkeség és bosszúság. E kettősség érzésével szembesül az arra járó magyar turista.

A különleges természeti adottságok, a Vaskapu és Kazán-szoros közelsége, valamint a nagyszerű történelmi múlt egyaránt a Cserna völgyébe és az itt fekvő Herkulesfürdőre invitálja, és rövidebb-hosszabb ideig tartó maradásra ösztökéli a Duna völgyében utazó, vagy éppenséggel a szomszédos hegyekből leereszkedő turistákat. Ám érkezzünk bárhonnan is, a múlt ragyogása és a jelen szürkesége az első dolog, ami szembeötlik; pazar paloták, villák, árkádok, fürdők, hidak, parkok, romos elhanyagolt, lepusztított, magára hagyott épületek, kihalt városrészek, kóborló kutyák, igénytelenség és szemét. A városkában sétálva az az érzésünk támad, hogy az épületek harcolnak az idővel, szeretnék megtartani azt az értéket amit képviselnek, de mi emberek hiányzunk ebből a csatából. Magára hagytuk a finom kultúrát és a várost. Az E 70-es autóútról is megfigyelhető, éjszakai világításban pompázó díszes, dualizmus kori vasútállomás-épület talán az egyetlen olyan létesítmény ebből a korból, melyet napjainkban is maximálisan kihasználnak. A tőle néhány száz méterre található, gondozatlan szemétlerakat, viszont már egyáltalán nem üdítő látvány. A település bevezető szakaszán, a lakónegyedben üzletek, bárok és éttermek sorakoznak, szinte minden igényt kielégítve az utazó számára. A történelmi vagy fürdőnegyed, azaz a városmag már sokkal szellősebb, sétáló emberekkel a nyári szezon ellenére, alig találkozunk.

Herkulesfürdő Európa egyik legrégebbi gyógyfürdőhelye. Már a rómaiak megtelepedése idején, az első században „Ad aquas Herculi sacras” néven virágzó fürdőhelyet létesítettek itt. Igazi fénykorát azonban az Osztrák-Magyar Monarchia idején érte el (Herkulesbad). Forrásai tektonikai törésvonalak mentén törnek a felszínre, és főként konyhasót (például a Herkules-, Lajos-, Karolin-forrás, stb.), rádiumot és ként (például a Lajos-, Károly-forrás és a József-kút) tartalmaznak. Hőmérsékletük 45-55 Celsius-fok között változik. E gyógyvizek elsősorban idegrendszeri, emésztőszervi, mozgásszervi és női betegségek kezelésére alkalmasak. A melegforrások mellett a völgyben találunk bővizű karsztforrásokat is.

Igen kellemes, enyhe éghajlat jellemzi ezt a vidéket: A Cserna-völgy az egykori Magyarország legdélebbi vidékeihez tartozik, egy szélességi körön fekszik az itáliai Velencével vagy a francia Nizzával. A közép-európai éghajlatot itt már erős mediterrán hatás éri, amit a mély völgyjelleg is erősít. Az éves átlaghőmérséklet 14 Celsius-fok körül alakul.

A tektonika műhelyében

Herkulesfürdő (Baile Herculane) 168 méteres tengerszint feletti magasságban épült ki csodaszép természeti környezetben a Déli-Kárpátok délnyugati részén, a Cserna folyó szűk szerkezeti völgyében, melyet északnyugaton a Csernát- és az ahhoz kacsolódó Godján-hegység, délkeleten a Mehádiai-hegység határol, dél felé pedig a közeli Vaskapu. A Cserna-folyó is itt, Orsovánál ömlik a Dunába. Maga a Cserna-folyó a 2000 méter feletti magasságú, de lapos tetejű Godjan-hegység oldalából lefutó mellékvizekből ered, de a közeli Kis-Retyezát déli és a Vulkán-hegység délnyugati irányba lefutó patakjainak jelentős része is ezt táplálja. A fürdőváros fölött mesterségesen felduzzasztották a folyó vizét, melyen így egy 16 kilométer hosszú, 100-150 méter széles, szűk, vadregényes völgyben kanyargó víztározó jött létre. A városka és a víztározó fölött több száz méteres meredek sziklafalakat láthatunk, melyek egyes helyeken kopárok, máshol pedig sűrűn kapaszkodik a szirteken a bánáti feketefenyő, és más botanikai értékek, érdekességek (pl. keleti gyertyán, virágos kőris). Az egész völgy nemzeti park botanikai, zoológiai és nem utolsó sorban földtani, valamint természeti-turisztikai értékei, látványosságai miatt. A Herkulesfürdő környéki hegyek (Szörényi-érchegység, Retyezát, Vulkán-hegység, Szárkő, Cserna-hegység nagy része, valamint a Godjan-hegység) aljzatának kőzetei autochton, vagyis helyben keletkezett képződmények, melyek már az óidőben kialakultak, illetve részben a középidő első felében. E kőzetek az idők folyamán többször erősen lepusztultak, s a külső és belső erők hatásainak következményeként egyes részei meggyűrődtek, átkristályosodtak. Leggyakrabban előforduló kristályos és átalakult kőzetek a Cserna völgyében, Herkulesfürdő közelében a különböző kristályos palák, gneisz, amfibolitok, gránit, gabbró és diorit telérek, illetve e vulkáni kőzetek törmelékeinek újra összecementeződéséből létrejött agglomerátumok, konglomerátumok.

A kristályos és metamorf kőzetek a kréta időszak végétől a harmadidőszak végéig a hegységperemek törésvonalai mentén szakaszosan, több egymást követő folyamatban emelkedtek ki, míg a hegységek központi területein erős lepusztulási tevékenység, úgynevezett tönkösödés következett be, melynek eredményeként a tetőszinteken hullámos fennsíkok és három jellegzetes lepusztulási szint jött létre. A széles tetők között mély szurdokvölgyek alakultak ki a tektonikai törésvonalakban, melyeket a jégkorszakban a glaciális tevékenység, később pedig a folyóvízi erózió mélyített tovább. A kréta időszaki tengerelöntés idején lerakódó üledékekből mészkő keletkezett. Ezek ma a hegységperemeken, így a Cserna falletöréseiben is jól láthatók, és közvetlen Herkulesfürdő fölött a sziklafal anyagát alkotják. A Cserna-hegység oldalában is láthatjuk a mészkőszirteket, azonban a Cserna völgyének délnyugati oldalát alkotó Mehádiai-hegység (a régebbi magyar szakirodalomban ezt Domogléd-hegységként említik) területének túlnyomó részét főként ezek a mészkövek alkotják. A korábban említett kristályos kőzetek, és a mészkő mellett fliss jellegű homokköves kőzetek is felszínre kerültek a Cserna völgyében. A Déli-Kárpátok hegyvonulatainak kiemelkedéséhez, valamint a Géta takaróredők kialakulásához vezető tektonikai mozgások, felgyűrődések hatására hatalmas, több szakaszban lejátszódó áttolódások következtek be. Ezek eredményeként láthatunk fiatalabb kőzetekre rátolódott idősebb kőzetrétegeket, s e rétegsorok ismétlődését. A Géta takaróredők egy leszakadt tömbje a Godjan-hegység, mely az áttolódások következményeként került mai helyére a környékbeli autochton hegyek közé, s mint ilyen, kakukktojásnak számít. Ugyanakkor morfológiai szempontból úgy látszik, hogy ebből a hegységből ágaznak ki sugárirányban a környező magashegyek (Retyezát, Csernát-, Vulkán-hegység, Szárkő). A Cserna hatalmas szurdokvölgye a Déli-Kárpátok talán legjelentősebb tektonikus eredetű oldaleltolódási völgye. Kialakulása a Géta takaróredő áttolódásához kapcsolódik, később pedig a jégkorszaki tevékenység, majd jelen korunkban a folyóvízi erózió alakította ki. Ne feledjük azonban, hogy a duzzasztógát megépítésével fontos tájalakító lett maga az ember is.

Herkulesfürdő környékének vadregényességét fokozzák a különféle kőzetekből álló sziklafalak, sziklaalakzatok, vízesések, karsztos oldásformák, felszíni és felszín alatti karsztjelenségek. Közvetlen a város fölött láthatjuk, s arra a legszebb kilátópontot biztosítja a Domogléd sziklája és a Fehér kereszt kilátó, melyek kedvelt túracélpontjai az itt nyaralóknak. Herkulesfürdő közelében azonban számos más természeti érték is van, amelyek az utóbbi időben – legalábbis a turistautak és a látványosságok elhanyagolt állapotából következtethetően – ma eléggé feledésbe merülhettek. Ilyenek például a Vanturatoarea, Szeles és a Roset-vízesések, melyek küzül különösen az első rendkívül impozáns látványosság, s óhatatlanul a venezuelai Angyal-vízesés jut róla eszünkbe, mégha méreteiben nyíilvánvalóan attól azért szerényebb a maga 40-50 méteres magasságával. De érdekesek a barlangok is, mint például a Betyárok odúja, a Soroniste, a Serban, vagy kicsit távolabb, de a legismertebb és leghosszabb a Mehádiai hegységben a Topolnita-barlang. A Cserna völgyéből is több mellékág, mellékszoros ágazik ki, mint például a Prisacinei-, a Ceszna- és Corcoaia-szoros. A Cserna-hegységben a közeli Arjana-csúcsot, a Kis- és a Nagy Vlascu-csúcsot, míg a Mehádiai-hegységben a Domogled, a Crovok és a Stan-csúcsokat, illetve a Domogled-gerincet járhatjuk be. A vízeséseket, a Széchenyi-rétet, a Hétforrást, a Rabló-barlangot, az Izzasztó-barlangot könnyebb túrával, vagy egyszerű sétával is elérhetjük, az említett két kilátópont is meredekségük ellenére viszonylag könnyen elérhető, a csúcsokra való feljutás azonban csak felkészültebb, gyakorlottabb kirándulóknak ajánlott. Régen a Mehádiai-hegység gerincén, valamint a Cserna patak mentén húzódott Magyarország határa. A határkövek maradványai mai napig fellelhetők.

Harcban az idővel

A római uralomról egykor gazdag régészeti anyag tanúskodott, amely azonban csak részben maradt fent napjainkig. Az anyagot 1728 és 1736 között fedezték fel, és Paschale Garofolo olasz történész részletezte „Disertatio Thermis Herculanis” című, 1737-ben megjelent munkájában, melyet két évvel később, kiegészítésekkel újból kiadtak Milánóban. Ma már csak ezek a dokumentumok tanúskodnak a leletekről, mert a városka területén alig maradt fenn ezekből: a fürdőhelyről a Cserna hídján át vezető fedett oszlopsor, a Római fürdő felé vivő út támaszfala és a teraszon lévő falrész, valamint néhány fogadalmi tábla, amelyet egy néhány évtizede kiadott úti könyv szerint a karánsebesi és lugosi múzeumban őriznek. A gyűjtemény egy részét Bécsbe szállították, ám egy hajórakomány a Dunába veszett, s így csak néhány darab érte el úti célját.

Attól kezdve, hogy a rómaiak véglegesen kivonultak Dáciából, egészen 1728-ig, amikor véletlenül felfedezték a római fürdők romjait, semmilyen adat nem szerepel Herkulesfürdőről. A történészek elképzelhetőnek tartják, hogy a település népvándorlás idején egyszerűen elpusztult. Hamilton osztrák altábornagy, miután átvette a temesi bánság kormányzatát Florimund Mercytől, 1736-ban, egy táborozás alkalmából felfedezte a római fürdők romjait. Hamilton parancsára több szomszédos faluból kirendelték ide úrdolgára a férfiakat és asszonyokat, akik kiirtották az évszázados erdőket, majd segédkeztek néhány ház, egy fogadó, három kaszárnya, egy templom, több istálló stb. építésénél. Ezekkel a munkálatokkal egyidejűleg berendezték a régi meleg források néhány fürdőházát, többek között a római fürdőt. A római termák és a régészeti anyagok felfedezése szenzációt keltett. Az eseményt Európa-szerte csodának tekintették.

Az alig újjáépült fürdőhelyen az osztrák-orosz-török háború idején ismét minden elpusztult. Gyógyvizeinek híre azonban mégis sok száz csúzos beteget vonzott a helységbe. A betegeket eleinte barakkokban szállásolták el, utóbb azonban ismét megkezdődtek itt az építkezések, amelyeket több ízben felülvizsgált a bánáti a kormányzó, sőt II. József is. Karánsebes és a fürdőhely között új utat építettek. A fürdőhely azonban, kőépületei ellenére szinte ősközösségi településnek hatott, ahol az emberek – akár a nomád népek – javarészt csak hevenyészett szállást találtak: sátrakban, sőt lombsátrakban laktak. Amikor beköszöntött az ősz, a helység kihalt lett, májusban aztán újból megélénkült. Fejlődését egy váratlan következményekkel járó hétköznapi esemény lendítette fel: 1773 nyarán egy bécsi orvos elemezte a Herkulesfürdőről hozott vízpróbákat és közölte eredményeit, azzal a megjegyzéssel, hogy az itteni vizeknek csodatévő erejük van. A közlemény óriási visszhangot keltett az osztrák birodalom határain túl is, és a következő évben szokatlanul sok vendég érkezett a fürdőhelyre. Herkulesfürdő hírneve már akkor megalapozott volt: különböző időtartamú kezeléseket végeztek itt, olyan szabályok szerint, amelyek jó eredményeket felmutató gyakorlatot feltételeztek.

Az ismételt pusztulást hozó osztrák-orosz-török háború (1788-1792) után 1801-ben következett be a fordulópont Herkulesfürdő életében. Ekkor a fürdőhely katonai közigazgatás alá került; így aztán volt pénz is, munkaerő is a fürdő fejlesztéséhez. Az itt élőknek éveken át kellett dolgozniuk: töltés közé szorították a Csernát, utat épített a fürdőhelytől az országútig, követ hordtak, kubikoltak stb.

Az 1848-as forradalom idején több neves személyiség is megfordult Herkulesfürdőn, köztük Nicolae Balcescu is, aki Bem tábornokkal akart találkozni itt, hogy megállapodjék vele egy román légió megalakításában.

Az 1848-as forradalom után, 1913-ig folytak a legnagyobb építkezések az immár nemzetközi hírű fürdőhelyen. Többek között Ferenc József utasítására, a dualizmus korában épületek fel a legelegánsabb fürdők, vendéglők és villák a városban. Maga Ferenc József, és bájos neje Sissy is gyakran ellátogatott ide. Mindkettőjüknek külön villája volt. Sajnos a díszes, impozáns épületek sorsa trianon után megpecsételődött. A román kormány a monarchiabeli épületek sorsáról nem gondoskodva, azoknál értékesebbeknek tartott „szocreál” szállodákat épített, megbontva a korábbi városkép történelmi, már-már mesés hangulatát. A mai látvány inkább apokaliptikus, mintsem az Európai Unióhoz méltó.

Az egykori szocialista országok, illetve a belföld fürdőturizmusát kielégítő „kockaszállodák” közül a legnagyobb, az 1976-ban létesített, és kb. öt éve zárva tartó Hotel Roman, melynek dicskorszakáról legfeljebb képeslapok árulkodnak. Az első római fürdők helyén felépített betonkolosszus arról nevezetes, hogy néhány kisebb korabeli medence található benne.

Minden bajra meleg víz

Már a rómaiak is ismerték a Cserna völgyében fakadó hévizeket. Tulajdonképpen az itt fakadó forrásoknak köszönhetjük Herkulesfürdő létrejöttét is. Sokak szerint Európa leghatékonyabb hévizei fakadnak itt. A környék legismertebb forráscsoportjai a Herkules (67 Celsius-fok), a Neptun (54 Celsius-fok), a Diana (46 Celsius-fok), a Traianus és a Hétforrás (vagy más néven Hétvezér-források). Az itteni, egyébként enyhén radioaktív vizek számos betegség kezelésére használhatóak fürdő- és ivókúra formájában egyaránt: krónikus nőgyógyászati bajok, artrózis, köszvény, kezdeti fázisban lévő cukorbetegség, nehézfém-mérgezések, szembetegségek, légúti megbetegedések, idegrendszeri bántalmak, emésztési rendellenességek esetén javallott az orvosi ellenőrzés melletti kúra.

Herkulesfürdőről jóllehet bő szakirodalom áll rendelkezésünkre, ám a mai településen az általános leírásoktól eltekintve, ezekből aligha tájékozódhatunk. Ugyanis a néhány éve még üzemelő fürdők többsége bezárt, az épületek zöme az enyészeté lett. Júniusban magunk is fürdőhelyet (meleg vizes strandot) kerestünk, de próbálkozásunkat két óra hasztalan keresés után feladtuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincs fürdőzési lehetőség. Igénybe vehettük volna az egy-két működő szálloda welness részlegét, ami nem a mi pénztárcánkhoz mért árakkal kínálja szolgáltatásait, illetve az ún. mindenki fürdőjét, ami ingyenes ugyan, de a balkáni viszonyok számunkra eléggé elrettentőek voltak. Ez utóbbi kifejezés a Cserna partján mintegy öt kilométeres szakaszon, a természetes meleg vizes feltöréseket hasznosítandó kimélyített gödrökre, betonmedencékre vonatkozik, ahová zömmel belföldi turisták zarándokolnak. A jó érzésű, alapvető higiéniára igényt tartó utazó ezeket a helyeket messze elkerüli. Hiába a gyógyvíz ereje, az igénytelen környezet riasztó erejű. Az egyik ilyen medencét az ún. „Hét forrás” területén (Sapte Izvorul Calde) kb. 4 km-re Herkulesfürdő fölött, a Cserna bal partján találjuk. A fürdő az országútról közvetlenül nem látszik, hiszen az aszfaltos út alatt építették ki. Az út szélén parkoló autók azonban árulkodóak. Az egyébként erősen radioaktív víz mellett kemping is létesült. Ezzel azonban kimerült mindenféle infrastruktúra. A medencéhez keskeny betonozott ösvény vezet, gigászi vascsöveket, és a Cserna által partra vetett szemétszigeteket kerülgetve.

Egy másik fürdőzőhelyet jóval lejjebb, a város területén, annak szintén bal partján láthatunk. Rendezetlen, romos udvar közepén levezető félig-meddig összerogyott „betonbunker” szolgáltatja a kikapcsolódást. Pedig ennek szomszédságában, a folyó túlpartján impozáns forrásfoglalást láthatunk. Itt fakad az ún. Gyomorgyógyvíz-forrás. A víz kén-dioxidot, klórnátriumot és kálciumot tartalmazó hévizét hashajtó hatásáért használják, de cukorbetegeknek is javasolják. Valamivel feljebb fakad a Szemfürdő-forrás, mely némileg eltérő összetételű termálvizet ad, s kötőhártya-gyulladás kezelésére használatos.

Herkulesfürdő jövője

Románia – látva az ország egyéb területein végbemenő, turizmust erősítő modernizációs beruházásokat – sikerrel nyújt be pályázatokat EU-s forrásokra, miközben a több száz ezres idegenforgalommal kecsegtető Herkulesfürdő méltánytalanul vergődik. Néhány nyugati befektetést leszámítva (ide sorolhatjuk a herkulesfürdői termálvizet hasznosító francia kozmetikai céget), nincs látható jele annak, hogy pozitív irányú változás történne. Pedig egykoron Európa legismertebb üdülőhelye, az Osztrák-Magyar Monarchia legkeresettebb turistalátványossága volt ez a település. A közel hatezres üdülőhelyet azonban a politika viharai a pusztulás szélére sodorták. Bár úti könyvek tucatjai népszerűsítik a gyönyörű természeti környezetben elhelyezkedő városkát, kevesek tesznek említést a hozzá méltatlan állapotokról. Szomorú megtapasztalni mindazt a nemtörődömséget, igénytelenséget, ami a pusztuló épületek láttán a mai viszonyokat jellemzi. Pedig ne feledjük, a hírnevet, az elismertséget és népszerűséget Herkulesfürdő részben ezeknek köszönhette.

Lieber Tamás
Társszerzők: Orosz Zsuzsa, Varga László

 
 

© 1999-2010 BEBTE www.bebte.hu