Barangolás egy kihűlt szigeten - Filicudi varázsa

BARANGOLÁS EGY KIHŰLT SZIGETEN
Filicudi varázsa
Az írás rövidített változata a Hegyisport és Turista Magazin (HTM) 2008. novemberi számában jelenik meg

Nem tartozik a Lipari-szigetcsoport leglátogatottabb szárazulatai közé. Nem csoda, hisz nincs működő tűzhányója, ami az idegenforgalom legfőbb vonzereje a Tirrén-tenger déli felében, és ebből adódóan kiesik a főbb hajózási útvonalból is. Nekünk viszont éppen emiatt keltette fel érdeklődésünket ez a piciny szigetecske, Filicudi.

Bár a sziget infrastruktúrája messze felülmúlta elképzeléseinket, mégis az egyszerű, világi zajoktól mentes környezet benyomását keltette. Ugyan nehezünkre esett kikászálódni szárnyashajónk légkondicionált utasteréből, ennek ellenére várakozással telve léptünk az évek óta számunkra magát csak párás messzeségből mutató sziget partjára.

Aznap a szomszédos Salinán ébredtünk, miután előző este magunk mögött tudtuk a sziget és egyben az egész szigetcsoport tetejét jelentő Monte Felci (962 m) kráterperemét. Egy pizzéria teraszán töltött éjszaka után, Rinella kikötőjéből indult az a hajó, amely cirka fél óra leforgása alatt „repített” át bennünket a már-már természetellenesnek tetsző, tintakék tengerszakaszon.

Ideális pihenőhely

Filicudi 9,5 km2 -nyi területével ötödik, a lakott Lipari-szigetek rangsorában, kiterjedésében csak Alicudi és Panarea marad el mögötte. Bár ez utóbbi hihetetlenül népszerű nyaralóhely – különösen a milliomosok körében – addig Filicudi a szomszédos Alicudival együtt elenyésző mértékű idegenforgalommal bír. Pedig a körülmények – legalábbis Filicudin – adottak a kulturált pihenésre, kikapcsolódásra. Igényes kikötői éttermek, kávézók, fantasztikus panorámájú panziók, és érintetlen, bár köves partszakaszok várják a turistákat. A panzió kivételével magunk is belekóstoltunk a kínálatba. A tikkasztó júniusi délelőttön üdítőként elfogyasztott jeges kávé (cafe freddo) után már a sziget teteje (Fossa Felci - 774 m) felé bandukoltunk. A hófehérre meszelt egy-két szintes épületek, valamint a közöttük futó sikátorok összetéveszthetetlen mediterrán hangulatot árasztanak, ahol az utcácskák végén várakozó gyümölcsárusok, terményeikkel valódi oázist jelentenek. Maga a sziget egyébként fél nap alatt bejárható. Mindkét kikötőjéből (Filicudi Porto, Pecorini a Mare) mindössze 20-30 perc alatt elérhető Rocca Ciauli sziklacsoport ami az egyik fő látványossága Filicudinak. Ha a sziget legmagasabb pontja (Fossa delle Felci) felé haladunk tovább, már legalább 3 órás gyaloglásra számítsunk. Útközben érdemes kitérnünk a San Stefano temlomhoz, ahová egyébként mindkét kiindulási pontról zarándokút vezet. A templom kertjében lévő temető, a XIX-XX. század fordulóján élt emberek mára elhagyatottá vált síremlékeivel, valóságos kuriózum. A Chiesa-, valamint Pazzi-völgyben felvezető út kissé meredekebb, mint a kegyhelyhez vezető zarándokösvény, de a nagyszerű kilátásért mindenképp érdemes felkapaszkodni ezen is. A sziget délkeleti nyúlványát alkotó Graziano-foknál (ide szintén vezet turistaút) őskori romok lelhetők fel. Mivel Filicudin hiányzik az összefüggő erdőség, legfeljebb fás-bokros ligeteket találunk, szükséges a napsugárzás elleni védekezés. Tartsuk ezt szem előtt még akkor is, ha a tenger látványa is ott lebeg előttünk, s azt egy percre sem veszítjük el. A kiránduláson jó, ha bőséges folyadékpótlásról is gondoskodunk magunknak. A szigetre egyébként a mediterrán növényvilág jellemző, főleg leander, mirtusz, erika, boróka és tölgy, illetve fűszernövények is találhatók itt, mint például a rozmaring, kakukkfű, kerti vanília. A sziget legnevesebb terményei a kapribogyó és a Malvasia szőlőből készült bor, de olajfákkal is találkozhatunk. Ha már a növényvilágot említettük, szóljunk röviden a faunáról is. Számos madár- és hüllőfaj népesíti be a mediterrán bozótosokat. Tavasszal és ősszel, akárcsak a többi Lipari-szigeten,itt is átmeneti szállásra lelnek különböző madárfajok, például darvak, récék, kormoránok. A legöregebb

A vulkáni szigetívként jellemezhető szigetcsoport legöregebb tagján járunk, hiszen Filicudi kora meghaladja az 1 millió évet. (Érdekes, hogy szomszédja, Alicudi viszont a legfiatalabb a „mindössze” 90 ezer évével).

Filicudi, vagyis amit látunk belőle, csak a „jéghegy” csúcsa, ugyanis alapja a Tirrén-tenger 1100 méteres mélységében nyugszik. Ismereteink szerint a mai szigetet alkotó rétegvulkánt legalább hat kitörési központ hozta létre, amely bazaltból és káliumban gazdag andezitből áll. A vulkán legutoljára 40 ezer évvel ezelőtt volt aktív. Ezt követően, a jégkorszak alatt, amikor a kitöréses periódus már véget ért, a tenger több víz alatti teraszt vájt a sziget oldalába. Filicudi kitörési központjai teljesen kialudtnak tekinthetők, utóvulkáni tevékenységet sem mutatnak.

A sziget neve a ’felce’ - páfrány szóból ered, mivel már az ókorban is sűrűn borította ez a növény a szigetet. Filicudi legmagasabb hegycsúcsa ugyanazt a nevet viseli, mint Salináé: a Fossa delle Felci 773 méter magas, a sziget legrégebbi vulkáni kúpja. Ezen kívül még két kisebb magaslat is található itt, mégpedig a 278 méteres Terrione és a 383 méter magas Montagnola, mely a három közül a legifjabb. Filicudi tengerpartja nem hasonlít a többi szigetére, partvonala sokkal inkább szirtekkel tagolt, számos háborítatlan, vad partszakasszal. A hegyek borókabokrokkal borított lejtőit szűk völgyek tagolják, helyenként mély barlangokkal. Ezek közül legismertebb a Rozmár-barlang (Grotta di Bue Marino). A Lipari-szigetek többi tagjához hasonlóan Filicudi szigete is a neolitikum óta lakott. Az elmúlt években feltárt kb. húsz ovális kunyhóból álló bronzkori település, mely a tengerszinthez képest 100 méteres magasságban, egy teraszon feküdt, itt értékes kerámialeletekre bukkantak. Az itt talált kerámiák azt mutatják, hogy a sziget lakói élénk kereskedelmet folytattak a környező szigetek lakosaival és Egyiptommal is Kr.e. 1500 és 1300 között. Idősebb helyi lakossal beszélgetve megtudtuk, hogy a mai, mindössze háromszáz főre tehető lakosság néhány évtizede még a tízszerese volt. Nagy az elvándorlás. Főként a legnagyobb szigetre, Liparira, de Szicíliába is jelentős létszámú lakosság költözött át a biztosabb megélhetés végett. A sziget mezőgazdasága és halászata hanyatlóban van. Egyetlen ágazatra támaszkodhatnának, ez pedig a turizmus. Jóllehet a működő tűzhányók hiánya az úgynevezett kalandturizmusnak nem igazán kedvez, Filicudi sokkal inkább a pihenni vágyók, nyugalmat keresők paradicsoma lehet. E tekintetben az igazi fellendülés még várat magára. Pedig, mint láthattuk, a feltételek igencsak adottak.

Érdi-Krausz Erika - Lieber Tamás

 
 

© 1999-2008 BEBTE www.bebte.hu