A dömösi Szőke forrás-völgy bányatárói

Az 1996-os vulkántáborra készülve információkat gyűjtöttem az esztergomi barlangász körökben, esetleges nemkarsztos üregekről. Madaras Istvánné (Benedek Anikó), az itteni barlangászok doyenje említette először a Dömös szélén nyíló, vízzel telt üreget, Dömösi öreg bánya néven. Elmondta, hogy egy alkalommal már átvágták a bejáratnál felhalmozódott törmelék és avar-gátat, leeresztették a vizet és bejárták a vágatot, ami szabályos bányatáró, és emlékei szerint 50 m-nél biztos hosszabb.

Másnap a helyszínen is megnéztük, majd a hét végén átvágtuk a vizet visszatartó törmelékhalmot. Meg is indult a vízszint csökkenése, de még nagyon mélynek látszott, így elmaradt a felderítés. A vulkántábor ideje alatt tudtam meg, hogy az irodalomban már szerepel a fenti helyen egy Dömösi vizes üreg néven kataszterezett kb. 250 m hosszú bányatáró. A térképen a két jelzett hely ellentmondott egymásnak, és a hossz is eltért. A kérdést tisztázandó, július 7-én Eszterhás Istvánnal felkerestük a bejáratot, de bemenni még nem tudtunk, így a törmeléket tisztítottuk a bejáratból és a rövid mederből, közben egy már oszlásnak indult kutyatetemet is eltávolítottunk a lyuk szájából.

A bőven ömlő víz felkeltette a dömösiek figyelmét, és többen odajöttek megnézni, mi történik. Elmondták, hogy a század elején szénbányának(?) hajtották a tárót, de mivel semmit sem találtak, abbahagyták.

Egyébként még kettő van lejjebb a falu felé. Amíg a víz folyt, keresni kezdtük a többi tárót, s valóban egyet találtunk is, beljebb egy vízmosásban. Ebben is állt a víz, de meglábolhatónak találtuk és jó darabon be is jártuk. Mivel a vártnál hosszabbnak mutatkozott, a tanulmányozását másnapra halasztottuk, remélve, hogy addig az előbbi üreg vize is jelentősen csökken. A tábor zsúfolt programja miatt nem jutottunk vissza Dömösre, így a tárók felderítése későbbre maradt. 1996.08.03-án a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület tagjaival indultunk el, hogy végre lezárjuk a két táró ügyét. A csapat tagjai voltak: Madaras Istvánné, Jó-Dobronya János, Mézes Nándor, Süttő Péter és Szilvay Péter. Most is a vízszint további csökkentésével kezdtük a munkát, mert még mindig sokallottuk. Míg annak eredményére vártunk, az újabban talált üreg megismerésére indultunk.

Mindkét bánya a Dömös községből dél felé induló Szőke forrás-völgyben, a Poszogó-hegy lábánál található. Az első táró, melyet végül is Dömösi öreg bányának neveztünk el, a Malom-patak jobb partján haladó turistaútról érhető el. A község szélén lévő kastélyszerű üdülőtől kb. 200 méterre az út éles kanyarral keresztez egy keletről betorkolló vízmosást. A bejáráskor, ebben kis patak igyekezett a Malom-patakba. A vízmosásban kb. 50 métert haladunk felfelé, ahol egy bal oldali kiöblösödésben találjuk a bejáratot. Előtte jelentős törmelékdomb halmozódott fel, amin átmászva bújhatunk be az üregbe. A falak andezit tufából állnak, a bejárat utáni néhány méteren fagytól mállottan, 1,5 m magas, 1,9 m talpszélességű, boltíves a folyosó. 9 méter után kezdődik a teljes szélességet kitöltő víz, ami sehol sem ér csizmaszár fölé. Innen a folyosó szelvénye szabályos trapézzá válik, magassága 1,85 méter, talpszélessége 1,35 m, főteszélessége pedig 95 cm. K-ÉK-i irányban (71°) halad, gyakorlatilag nyílegyenesen. 40 m körül látszik ugyan egy nagyon enyhe kettős kanyar, de ez inkább csak a falak hajlása, a járattengely irányán nem változtat. 26 m-nél véget ér a víz, onnan mély, ragadós sárban gyalogolunk. Több helyen cseppkőlefolyások, sőt kis szalmacseppkövek borítják a falat. Színük sárgás, néhol vöröses. Mintát gyűjtöttünk belőle, elég kemény, nehezen törhető. A falakon végig láthatóak a vésés, csákányozás nyomai.

60 m körül egy nagyméretű denevért láttunk a mennyezeten, a fajtáját nem tudtuk meghatározni.

A járat 80,7 m-nél hirtelen, függőleges fallal ér véget, addig a szelvény változatlan méretű. A végponton elkorhadt tuskóból és deszkából készült ülőket és a sárra terített fóliadarabot találtunk, mintha valaki éjszakázott volna ott. Kifelé haladva elégett gyertyacsonkokat láttunk a falra ragasztva. A folyosó befelé enyhén emelkedik.

A másik táró, amely ezek szerint a már nyilvántartott dömösi vizes üreg, a turistaúton tovább haladva fölfelé, mintegy 500 méterre van a fent említett üdülőtől. A hegy felöli oldalon az úttól 6-7 m-re, jól láthatóan nyílik. Víz szivárog belőle annyira, hogy kis vízmosás keresztezi az utat, fölötte pallóhíd vezet át.

A bejárat után azonnal vízben kell gázolni, néhány méter után már a csizma is megtelik. Az első méterek itt is mállott falak között vezetnek, a feltöltődés miatt a járat is alacsonyabb, de rövidesen teljes keresztmetszetű bányafolyosóban járunk. Magassága 2,1 m, talpszélessége 1,9, a főtéé 1,0 m. 60 méter tájától a víz alatt vastag gerendák vannak, a régi ácsolás anyaga. 80 m körül véget ér a víz, az aljzat sáros, de járható. 100 méter körül bal oldalon kiszélesedik a folyosó, elágazás kezdeménye látszik. Itt már erős guanószagot éreztünk, s hallani lehetett a denevérek cirregését. A levegő ködös, nehezen lélegezhetővé vált. Több guanódombon kellett átmászni, az egyik fölött nagy tömegben kapaszkodtak a mennyezetre az előző táróban már látott fajtájú denevérek. A folyosó itt is nyílegyenes, a bejárat halvány fénypontja egyre kisebbnek látszik. A járat iránya keleti, 100°.

200 méter körül újabb kiszélesedés a bal oldalon, újabb elágazás kezdete. A sárban kézzel hajtható ventilátor rozsdásodik és egy cilinder nélküli petróleumlámpa. 250 m körül a tufafal mállékonyabbá válik, ácsolat maradványai látszanak. 337,1 méternél hirtelen, függőleges fallal ér véget a táró.

Visszavonulásunk a nyomasztóan rossz levegő miatt rendezetlen volt. A vizes üregben is helyenként cseppkőlefolyások fordulnak elő, ugyanolyanok, mint az öreg bányában. Innen nem gyűjtöttünk mintát. Más ásványi anyagnak sem akadtunk nyomára, így nem derült arra fény, hogy milyen céllal kezdték hajtani ezeket a bányákat.

A hegyoldal alsó részét újra bejártuk, hátha megtaláljuk a jelzett harmadik tárót is, de nem jártunk sikerrel.

A hosszmérést 30 méteres acél mérőszalaggal végeztük. Térképet a két egyenes és egyenletes folyosóról nem készítettünk.

Szilvay Péter

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu