DETOX-KAMPÁNY - A szervezetünkben lerakódott vegyi anyagok

DETOX-KAMPÁNY
A szervezetünkben lerakódott vegyi anyagok
(Megjelent az Élet és Tudomány 2006/1.számában)

A WWF Magyarország 2005-ben egy család három nőtagjától – nagymama, édesanya, leány – vérmintát vett, amelyben 107 féle egészségkárosító mesterséges vegyületet keresett. A vizsgált anyagok számos olyan termékben megtalálhatók, amelyeket naponta használunk, illetve ki vagyunk téve hatásuknak. Az eredmény elgondolkodtató: a nagymamában 27, az édesanyában 18, a gyermekben 19 mesterséges vegyi anyagot találtunk. Az európai piacon ugyanakkor mintegy 30 ezer ilyen anyag van forgalomban, ebből 2500-at nagy mennyiségben termelnek és használnak fel. Ennek következtében ma egy átlagos európai ember vérében körülbelül 300 szintetikus vegyi anyag található. A vizsgálat célja az volt, hogy befolyásolja az Európai Unió döntéshozóit új vegyianyag szabályozó rendszerének kidolgozásában.

A mesterséges anyagokat a második világháború után világszerte ipari méretekben kezdték előállítani. A szintetikus növényvédőszerek addig példa nélküli eredménnyel pusztították a kártevőket, a műanyagok megkönnyítették mindennapi életünket, az élelmiszeradalékoknak köszönhetően jobb ízű, illatú és szebb színű lett az étel, és tovább is állt el.

Az ötvenes években több ragadozó és halevő madárfaj állománya drámaian megfogyatkozott az északi féltekén. A kutatások bebizonyították, hogy a jelenség oka a DDT, amely beépült a táplálékláncba, és a csúcsragadozók szervezetében felhalmozódva elváltozásokat okozott... A poliklórozott-bifenileket (PCB) elsősorban transzformátorok hőcserélőjeként, vákuumszivattyúkban, kompresszorokban használták, de esetenként nyomdafestékekben, festékekben, ragasztókban is az 1970-es évekig. Miután bebizonyosodott, hogy a DDT-hez hasonló egészségkárosító, a hormonháztartást befolyásoló tulajdonságokkal bír, befejezték gyártását.

Az 1970-es évek végére világossá vált, hogy egyes mesterséges anyagok komoly környezeti és egészségügyi kockázatot jelenthetnek. A legtöbb eddig tanulmányozott veszélyes szintetikus anyag mind nagyon stabil vegyület, azaz hosszú ideig nem bomlik le, felszívódnak a szervezetbe, ott lerakódik (általában a zsírszövetben), és képes beavatkozni a hormonháztartásba, módosítva annak normális működését. Hatásukat tekintve beszélhetünk mutációt okozó (mutagén), rákkeltő (karcinogén), allergiát okozó (allergizáló) és terméketlenséget okozó anyagokról. Jellemzőjük, hogy hatásukat hosszú évek, esetleg évtizedek alatt fejtik ki, ez függ az egyéni érzékenységtől is. Mivel nem vagy csak nagyon lassan ürülnek ki a szervezetből, határértékekről nincs értelme beszélni: a kis mennyiségek összeadódnak, és nem lehet tudni, hogy egy-egy személy esetén mikor érik el azt a határt, amikor bekövetkezik az egészségkárosodás.

1981-ben az OECD tagállamai megállapodtak abban, hogy minden új, piacra kerülő vegyi anyagot alapos környezetvédelmi és egészségügyi vizsgálat alá vetnek. A szabályozás azonban nem vonatkozott a már piacon lévő anyagokra. És ez a mai napig így van!. A hatályban lévő hazai és európai uniós szabályozás így megkülönbözteti az 1981 előtt piacra került meglévő anyagokat, és az 1981 után bevezetett új anyagokat. Az utóbbiak száma mintegy 3000, a meglévőké meghaladja a százezret.

Mi a helyzet ma?

Napjainkban a mesterséges vegyi anyagok egyre jobban részt vesznek mindennapi életünkben, a környezetünkből pedig bejutnak a szervezetünkbe. Az analitikai módszerek fejlődésével egyre jobban nyomon követhető a kemikáliák útja és egyre több esetben találtak egyértelmű összefüggést egyes szintetikus anyagok és bizonyos megbetegedések között. Az is igazolást nyert, hogy a probléma túlmutat az ipari országokon: a vegyi anyagok a lég-, és vízkörzéssel mindenhová eljutnak. Például a jegesmedvék véréből mutattak ki brómozott égésblokkolókat, ftalátokat és más mesterséges anyagokat.

2005-ben két kutatás újabb megdöbbentő tényre hívta fel a figyelmet: a mesterséges anyagok gyakorlatilag akadálytalanul jutnak át az anya szervezetéből a magzatba. A hormonrendszer pedig éppen a magzati korban a legsebezhetőbb, így ők fokozottan ki vannak téve a veszélynek.

A bizonyítékok számának növekedésével nőtt az igény egy új, átfogó szabályozásra, amely — amellett, hogy szigorúbb vizsgálatokat ír elő a piacra kerülő új vegyi anyagokra — a meglévőket is megvizsgáltatja egészségügyi és környezetvédelmi szempontból. Az új, átfogó szabályozás szükségességét mutatja, hogy még arról a 2500 vegyi anyagról sincs elegendő egészségügyi és környezeti adat, amelyet a legnagyobb mennyiségben állít elő a vegyipar. Az Európai Környezetvédelmi Hivatal 1998-ban nem tudott elegendő információt összegyűjteni ahhoz, hogy a szintetikus anyagok 75 százalékáról egy minimális értékelést készítsen. Az Európai Bizottság által felállított Európai Kémiai Bizottság 1998-ban megállapította, hogy a nagy mennyiségben használt vegyi anyagok 80 százalékát sosem vizsgálták abból a szempontból, hogy rákkeltő hatású-e, illetve okoz-e károsodást a szaporodásban vagy az utódokban. Emellett az említett anyagok 85 százalékáról nem tudjuk, hogy felhalmozódnak-e a természetben vagy a táplálkozási láncban, továbbá 70 százalékukról nem tudjuk, hogy a környezetben miként bomlanak le. Növeli a bizonytalanságot, hogy a kutatások csak egy-egy anyagra vonatkoznak, holott ezek szervezetünkben „koktélként” vannak jelen, befolyásolva egymás hatását is. A koktélban lévő anyagok lehetséges kombinációinak száma — figyelembe véve az anyagok számát és azok koncentrációját is — gyakorlatilag végtelen. Ahány ember, annyi kombináció… Ráadásul egyes brit tanulmányok a munkahelyi megbetegedések majdnem 30 százalékáért a vegyi anyagokat okolják.

Megoldás: REACH?

Mindezeket figyelembe véve, az Európai Unió 1998-ban úgy döntött, hogy vegyianyag-politikájának reformja nem tűrhet halasztást. Különálló szabályozások léteztek/léteznek ugyan (például az élelmiszer-adalékanyagokra, gyógyszerekre, kozmetikumokra), de nincs olyan átfogó rendelet, amely a többi területet érintené.

A jogszabály-alkotás folyamata elkezdődött, de már a tervezet előkészítése során vita alakult ki az ipar és a környezetvédelem képviselői között. Hosszas konzultációk és huzavonák után —során lényegesen gyengültek a környezetvédelmi és egészségügyi szempontok az eredeti változathoz képest—, az Európai Bizottság 2003 őszén mutatta be a jogszabály első tervezetét. Ez REACH (Registration, Evaluation and Authorisation of Chemicals –- azaz a „vegyi anyagok bejegyzése, kiértékelése és engedélyezése”) néven vált ismertté. A tervezet szerint minden gyártani kívánt — meglévő és új — vegyi anyagot be kell jelenti, és a bejelentésekor meg kell adni bizonyos tulajdonságait is. Azt, hogy milyen paramétereket kell majd vizsgálni, az adott anyag gyártási mennyiségétől függene. Minél nagyobb mennyiségben állítnak elő egy anyagot, előzetesen annál több tesztet kell elvégezni.Mindez a gyártó felelőssége. Ezután a megadott paramétereket értékelve döntenek az adott anyag engedélyezéséről.

A REACH eredeti változata alapján így megismerhetnénk a meglévő anyagok egészségi és környezeti kockázatát, és a kiértékelésük után, a legveszélyesebbek, amelyeknek a társadalmi haszna sem bizonyítható, betiltanák. A REACH másik fő vívmánya a szemléletváltás: a gyártó felelőssége a termék biztonságosságának bizonyítása. További fontos pont az információáramlás elősegítése a gyártó és a felhasználó, illetve a fogyasztó között.

Közvetett célja az új jogszabálynak, hogy a káros anyagok helyett új, korszerűbb anyagokat fejlesszenek ki és használjanak fel.

A jogszabálynak komoly anyagi következményei is lesznek, amely elsősorban a vegyipart érinti majd. Az Európai Bizottság szerint a REACH bevezetésének közvetlen költségei mintegy 4–5 milliárd euróra rúgnak majd. Ez az összeg az 50 legnagyobb európai uniós vegyipari vállalat évi profitjának csupán 1,5 százalékát teszi ki, és ez az összeg is 11 évre lesz elosztva. A megtérülés ugyanakkor – az Európai Bizottság és a magyar REACH hatástanulmány szerint is – egy vagy két nagyságrenddel meghaladná a bevezetés költségeit: a kemikáliák okozta betegségek visszaszorításával drasztikusan visszaeshet az állam által a kezelésekre kifizetett összeg. Hosszú távon ez a nyereség még tovább nő, hiszen az eredmény örökre szól, a REACH bevezetésére – amikor a költségek felmerülnek – pedig 11 év állna rendelkezésre.

Az Európai Parlament és a REACH

A REACH végső formája még messze van. A tervezet 2005. november 17-én, több hónapos késéssel került az Európa Parlament elé. A szavazás során elfogadott javaslat környezetvédelmi szempontból kettősre sikerült. Jól érvényesülnek a REACH környezetvédelmi és egészségügyi alapelvei az engedélyezésben és a kötelező helyettesítés elvében. Szigorú kritériumoknak kell majd az anyagoknak megfelelniük, és az egészségre bizonyítottan kockázatot jelentők csak akkor kerülhetnek engedélyezésre, ha kiváltásukra nincs mód és használatuk a társadalom számára elengedhetetlen.

Nem ilyen kedvező a helyzet a bejegyzés terén. Az értékelés és az engedélyezés a benyújtott bejegyzés alapján történik, a bejegyzést a kérelmező cég állítja össze. Az Európai Parlamentben most elfogadott REACH-verzió a követelményállításban nem jeleskedik. 1 és 10 tonna között ugyanis nem követel meg több olyan tesztet, amely éppen az anyagok környezetvédelmi és egészségügyi hatásait vizsgálja. Márpedig az EU piacán jelen lévő körülbelül 30 ezer vegyi anyag közül mintegy 20 ezer ebbe a kategóriába esik. A jelenlegi változat szerint tehát ezekről hiányos információk alapján fogják eldönteni, hogy részei lehetnek-e mindennapi életünknek, vagy sem.

A képviselőknek nem volt könnyű dolguk. Maga a dokumentum, az összes kiegészítéssel és megjegyzéssel együtt, több mint 1300 oldalt tesz ki és az egyes részekhez kapcsolódó módosító javaslatcsomagokról történt a szavazás. Emellett hatalmas nyomás nehezedett rájuk egyrészt a vegyipar, másrészt a civil szervezetek részéről. Utóbbiak közül a magyar képviselők legtöbbször a Levegő Munkacsoport, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Greenpeace, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a WWF Magyarország nevével találkozhattak, mivel ezek a szervezetek részt vettek a jogszabálytervezet értékelésében és a módosító javaslatok kidolgozásában is. Képviselőinkre büszkék lehetünk: voksukat a környezetvédelmi és egészségügyi megfontolásokat előtérbe helyező javaslatcsomagok mellett tették le.

Generációs különbségek

A WWF (Word Wide Fund for Nature) 2003 decemberében vizsgálta először a vérünkben előforduló vegyi anyagokat: akkor 47 európai parlamenti képviselőtől vett vért. 2004 júniusában 14 európai uniós környezetvédelmi és egészségügyi miniszter vérét vizsgálták, legutóbb eddig 12 országban egy-egy önként jelentkező család vérében kutattak a nem lebomló kemikáliák után. Hazánkat egy győri család képviselte. A vizsgálat célja, hogy meggyőzzék az Európai Unió döntéshozóit: a EU új vegyi anyag szabályozó rendszerének kialakítása során az egészségügyi és környezetvédelmi megfontolásokat hangsúlyosabban vegyék figyelembe. A vizsgált anyagokat két csoportra bonthatjuk. A „régi” vegyi anyagok csoportjába azokat sorolták, amelyeket már több évtizede betiltottak (ide a szerves növényvédőszerek és a poliklórozott-bifenilek (PCB-k) tartoznak). Amint az várható volt, a klórozott növényvédőszereket (például a hazánkban már több mint 30 éve betiltott DDT-t és származékait) legnagyobb koncentrációban a nagymama vérmintájából mutatta ki az a holland laboratórium, amelyben az összes európai résztvevő vérét analizálták (lásd a táblázatban). Az európai átlag ennek nagyjából fele. A magyar gyermek véréből kimutatott növényvédőszer koncentráció szintén jóval meghaladta korosztályának átlagát. A PCB-k koncentrációja azonban jóval alacsonyabb volt az európai átlagnál, mindhárom generáció esetében. Ez valószínűleg összefüggésben van azzal, hogy a magyar lakosság kevés halat fogyaszt, és ezek az anyagok elsősorban a vízi szervezetekben halmozódnak fel.

A vérből kimutatható szintetikus vegyi anyagok második csoportjába, az „új” anyagok kerülnek, ezek csak egy-két évtizede kezdtek elterjedni, és napjainkban szinte mindenütt találkozhatunk velük. A brómozott égésblokkolók (PBDE-k) koncentrációja a két idősebb generáció vérében többé-kevésbé megegyezett az európai átlaggal. A kislány vérében azonban az európai átlagnál is magasabb arányban található meg. Égésblokkoló ma már szinte az összes, műanyagot (is) tartalmazó termékben megtalálható, a játékoktól kezdve a ruhákon át az elektrotechnikai eszközökig. A legfiatalabb korosztály az, amelyik a leginkább ki lehet téve a hatásának, hiszen ők viszonylag rövid időközönként kapják az új ruhákat, játékokat, számítástechnikai eszközöket…

Az égésblokkolókhoz hasonló a helyzet a mesterséges pézsma esetében is. A legnagyobb mennyiségben a gyermek véréből mutatták ki ezeket az – elsősorban kozmetikai termékek illatosítására használt – anyagokat. A nagymama vérében a pézsmakoncentráció nagyjából megegyezik az európai átlaggal, az édesanya vérében az átlagosnál kevesebbet találtak belőle.

Meglepő a fluorozott vegyi anyagok vérbeli koncentrációja. A nagymama vérében nem találtak ilyen anyagokat; kiderült, hogy a nagymama egyáltalán nem használ teflon bevonatú edényeket, és nincsenek (fluorozott) vízlepergető anyagokat tartalmazó ruhadarabjai sem. Ezekből az anyagokból az európai átlagnál sokkal kevesebbet találtak a két fiatalabb magyar generáció vérében is.

Az említett összefüggések egyelőre nincsenek – vagy nincsenek kellően – tudományos kutatásokkal alátámasztva, ám a következtetések a tényekből, a jelenségekből logikusan következnek. A vérvizsgálat elsődleges célja a figyelemfelkeltés volt. Nyilvánvaló, hogy három személy vérmintájának elemzéséből nem lehet általánosítani, ezért nem országok közötti, hanem személyek és családok közötti összehasonlítást végeztünk. A mintákban lévő anyagok koncentrációja alacsony, nem okoznak akut mérgezést, de a kis mennyiségek felhalmozódva a szervezetben hosszú távon okozhatnak egészségügyi problémákat.

A mind a 12 európai országból származó mintát hitelesített holland laboratórium végezte el egy időben és maga a vérvétel is mindenhol azonos körülmények között zajlott.

A DDT és a PBDE

Az 1940-es években használták először a diklór-difenil-triklóretánt, vagyis a DDT-t. Hatékonyabb volt minden addigi rovarirtó szernél. A második világháború alatt az amerikai hadsereg tetűmentesítésre használta, a háború után pedig a malária és más, rovarok terjesztette betegségek visszaszorításában értek el vele látványos sikereket. A maláriával addig erősen fertőzött trópusi országokban jelentősen csökkent a malária miatti halálozás, és az addig maláriával mérsékelten fertőzött országok (köztük Magyarország) a DDT-nek köszönhetően gyakorlatilag maláriamentessé vált. (A budapestiek, az addig poloskáktól hemzsegő város poloskamentessé tételét a DDT hatóanyagú, Gezarol nevű rovarirtó szernek köszönhetik.)

A legnagyobb terhelést — táplálkozási szokásaik miatt –a vándorsólymok kapták. A DDT hatására megváltozott viselkedésük, elmaradt a párzás, vagy ha mégsem, akkor a lerakott tojások héja olyan vékony volt, hogy azok egyszerűen összetörtek a kotló madár alatt. A DDT betiltása után a vándorsólyom-állomány növekedésnek indult, azonban hazánkban több mint 30 év kellett ahhoz, hogy a faj ismét sikeresen költsön. Érdekes fintora az életnek, hogy Paul Müller a DDT szintézisének kidolgozásáért 1948-ban Nobel-díjat kapott.

A vegyipar eleinte tiltakozott, a DDT-t mégis betiltották a világ legtöbb országában. (Hazánkban 1968-ban, elsők között a világon.) Hatása azonban nem múlt el, rendkívül lassan bomlik le, és a földekre egykor kiszórt növényvédőszer még mindig jelen van környezetünkben. A DDT-t a mai napig használják a harmadik világ országaiban, a malária megfékezésének leghatékonyabb és legolcsóbb eszközét.

A PCB-k (poliklórozott bifenilek) halványsárga, zsírban oldódó folyadékok, amelyet a bifenilmolekula hidrogénatomjainak klórral történő behelyettesítse útján kapnak. Gyakran fordulnak elő villamos berendezésekben és hidraulikus elemeket tartalmazó gépekben.

Prommer Mátyás
(WWF Magyarország)

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu