Patak mentén, cseppkövek között - Kirándulás a Deményfalvi Szabadság-barlangban

Ha Szlovákiáról, pontosabban Szlovákia természeti adottságairól van szó, legtöbbünknek a Magas-Tátra kétezer méter fölé magasodó ormai jutnak eszébe. Azonban az ország kapcsán e magashegység korántsem jelent mindent. A „kistestvér”, vagyis az Alacsony-Tátra, valamint a Szlovák Paradicsom ugyancsak számtalan látnivalót, változatos szépségű kirándulóhelyet biztosít. És míg a többnyire kristályos kőzetekből álló Magas-Tátra a fellegekbe csalogat, az utóbbiak, karsztos kőzeteik révén a belsejükbe is bepillantást engednek.

Októberben, a Magas-Tátrából hazafelé jövet, évtizedes emlékeimet szándékoztam feleleveníteni a Deményfalvi Szabadság-barlang meglátogatásával. S bár a társaság szívesebben maradt volna még egy rövid túra erejéig a magashegységben, az időjárás alakulása az én malmomra hajtotta a vizet. Mikor már úgy tűnt, hogy kívánságommal egyedül maradtam, a fejünk felett tornyosuló fekete felhők kiadós esőt zúdítottak ránk. Tudom, hogy ilyesminek nem illik örülni, mégis boldog voltam.

Liptószentmiklóstól kisbuszunkkal 12 kilométert megtéve értünk a Szabadság-barlang fogadóépülete alatt lévő parkolóhoz, ahonnan 10 perces sétával jutottunk fel a 870 méter tengerszint feletti magasságban nyíló bejárathoz.

A Deményfalvi Szabadság-barlang (Demänovska jaskyňa slobody) egyébként az Alacsony-Tátra északi felében lévő Deményfalvi-völgyben (Demänovska dolina) található.

A barlangrendszert középső triász időszaki, ún. gutensteini mészkőben alakították ki az egykori Demänovka-patak és mellékágainak búvóvizei a tektonikus repedések mentén.

A patak évszázezredes eróziós munkája során nem kevesebb, mint öt barlangi szint jött létre, melyek közül a legalsó a jelenlegi aktív patakos ág. Maga a Szabadság-barlang, a nagy deményfalvi-barlangrendszer része, melynek összhosszúsága a 11 kilométert is meghaladja.

Behatolás a kiszáradt víznyelőn át

A Deményfalvi Szabadság-barlangot 1921. augusztus 3-án fedezte fel Alois Král, aki a rendkívüli szárazságot kihasználva, a kiszáradt víznyelőn, kötél segítségével ereszkedett a felszín alá. Másnap folytatta felfedező útját, ezúttal fia, Jaroslav, A. Misura, O. Hrabela és a prágai A. Vránov kíséretében. Még ugyanebben az évben védetté nyilvánították a barlangot, és a barlangkutató Krált bízták meg kezelésével, aki munkatársaival rendületlenül folytatta a további kutatásokat.

A felfedezést követően hamarosan sor került a barlang kiépítésére. 1924-1931 között fokozatosan nyitották meg az idegenforgalom számára. Azóta többször bővítették, illetve módosították az útvonalat, és korszerűsítették a világítást.

A barlangi kutatásokat illetően új fejezet nyílt 1951-ben, amikor P. Droppa és társai felfedezték a Puszta-barlanggal (Jaskyňa pustá) való összeköttetést. Három évtized múltán, 1983-ban, barlangi búvárok megtalálták a Vyvieranie-barlangba vezető átjárót. Nem sokkal később, 1986-87-ben, több sikertelen próbálkozás után sikerült a deményfalvi Béke-barlanggal (Jaskyňa mieru) való mesterséges összekötés.

Túra a föld alatt

Mielőtt barlangi túránkat megkezdtük, a helyi túravezetőkkel is megismerkedtünk. Szlovákiában hét évvel ezelőttről is kellemes emlékeim voltak a barlangászok irányában tanúsított engedékenységükről, s örömmel konstatáltam, hogy e kollegiális közeledés napjainkban is megtapasztalható. Sőt, annak ellenére, hogy csak magam rendelkezem igazolt barlangkutatói passzussal, mind a hetünket fizetség nélkül beengedték, és a fotózás lehetőségét is biztosították.

A Szabadság-barlang látogatható szakaszának hossza 1800 méter, ami kényelmes tempóban egy óra alatt teljesíthető. Sietni nem is nagyon ajánlatos, mert a barlang jellegéből adódóan – a legalsó, patakos részt leszámítva – kevés a vízszintes szakasz, emiatt pedig rengeteg a lépcső. A túraútvonal során ugyanis először le kell ereszkednünk a patak szintjére, majd ismét felkapaszkodnunk, de már a bejárat szintje fölé, ahol végül is a kijáratot találjuk.

A mesterséges táróból az egykori víznyelőben kezdtük meg a lépcsőzést. A Mély-dómba jutottunk, mely tulajdonképpen első megállóhelyünk bolt. A terem legfőbb látványossága a mennyezetről lepergő vízfátyol, melyet alulról megvilágítva tesznek láthatóvá. Egy tágas folyosót követően ismét lépcsőn jutottunk le a Fehér vízesés termébe, ahol kőbe fagyott „vízesés”, vagyis csillogó cseppkőlefolyás készteti csodálkozásra a látogatót. A Katakomba, majd az Útelágazás következett, ahonnan már hallatszott a Demänovka-patak zúgása. A víz alatt és felett elhelyezett reflektorok kiemelik a patak látványát, amit igazán érdekessé a vízben visszatükröződő cseppköves folyosórészlet tesz. Jobbra, a patak folyásirányával szemben haladva indultunk tovább. Nem sokkal később a vízfolyás eltűnt a szemünk elől, mi pedig lépcsőn kapaszkodtunk fel az egyik kis tavacska felett lógó Kőcsillárhoz. Utunk további részében érintettük a Král-galériát, majd a barlang legszebb részének tartott Rózsa-termet, ahol a Tavirózsa-tó mészkőkiválásaiban gyönyörködhettünk. Visszafelé ismét a Král-galériát kereszteztük, ezt követően pedig egy elágazáshoz érve a magas Hviezdoslav-dómban kapaszkodtunk felfelé. Mindeközben jobb kézről hatalmas cseppkőzuhatag mellett, majd a Korall-tó közelében elhaladva, keskeny lépcsőkön hófehér és vérvörös függőcseppkövek tömegéhez értünk. Innen vízszintes, cseppkövekben gazdag szakasz vezetett egy újabb csodához, a Smaragd-tóhoz. A tótól szűk, cseppkőaljzatba vágott, hosszasan kanyargó járat vezetett tovább, míg végül az egykori főteomlás helyszínét, a Temetőt és egy újabb lépcsős szakaszt elhagyva a kijárathoz jutottunk.

Látványos cseppkőformák

A Szabadság-barlang cseppköves világa pazar látnivalóval jutalmazza az alaposan szemlélődő látogatót. Azon túl, hogy megszámlálhatatlan függő- és állócseppkő díszíti a falakat, e kalcitképződmények tucatnyi változatával találkozhatunk; a fiatal szalmacseppkövektől a koros cseppkőoszlopokon át a cseppkőlefolyásokig, vagy éppenséggel mésztufagátakig. Ebben a barlangban is megfigyelhetőek az úgynevezett retek- és répacseppkövek, a cseppkőzászlók és cseppkőteraszok, az időszakos áradások nyomait viselő, támasztékukat vesztő baldachinok vagy az excentrikus cseppkövekként is jegyzett heliktitek. Számos helyen a huzatborsókő jelenléte dominál, és a figyelmesebbek akár a ritka barlangi gyöngyöt is lencsevégre kaphatják.

A Demänovka-patak folyamatos mélybevágódását a falakon kirajzolódó sávok, úgynevezett szinlők igazolják, a cseppkőmedencék pedig az időszakos áradások, illetve felszínről beszivárgó vizek tárolását biztosítják. Ez utóbbiak képezik a fentebb felsorolt kisebb-nagyobb tavakat, melyek kristálytiszta vizében a felettük lógó pazar cseppkődíszek látványa sokszorozódik.

Lieber Tamás

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu