Katasztrófa az Indiai-óceánon

KATASZTRÓFA AZ INDIAI-ÓCEÁNON

Most is beszédtéma, és valószínűleg még hosszú ideig az is marad a 2004 karácsonyán bekövetkezett dél-ázsiai természeti katasztrófa, az elmúlt néhány száz év legsúlyosabb és legtöbb emberáldozattal járó földrengése.

Az a tengerrengés, amely miatt a szökőár (japán nevén cunami) kialakult, 10 km-es mélységben következett be, közel Szumátra partjaihoz. A jelenség korántsem meglepő ebben a térségben, hiszen öt tektonikai lemez ad e helyütt találkát egymásnak, ami miatt gyakoriak errefelé a szeizmikus tevékenységek. Az Indiai- és az Ausztrál-lemez a Burmai-lemez felé nyomult, de ez utóbbira ugyanakkor északról az Eurázsiai-lemez, keletről pedig a Szunda-szigeteket hordozó lemez is nyomást gyakorolt rá.

A földrengés kialakulásánál különösen jelentős az úgynevezett szubdukciós folyamat, amely során Indiai-lemez a Burmai-lemez alá csúszik évi 5-6 cm-es sebességgel. Ezáltal a két lemez találkozásánál a tengerfenék megemelkedik. Az alábukás által kiváltott jelenlegi rengés egyúttal felgyorsította az Indiai-lemez mélybe süllyedését. Azáltal, hogy ez a lemez sokkal gyorsabban csúszott a Burmai-lemez alá, az több méterrel megemelte a tengerfeneket (a geológusok szerint kb. 15-30 méterrel).

A december 26-i esemény után néhány nappal a NASA műholdjai is kimutatták, hogy Szumátra és az indonéz szigetvilág néhány kisebb szigete pár méterrel elmozdult helyéről. A lemezek függőleges elmozdulása miatti tengerfenék-felemelkedés hatalmas víztömeget nyomott a magasba, és vízoszlopot hozott létre. Ebből alakultak ki a cunami hullámai. A tengerrengés után a hullám kettévált: Az egyik fele a nyílt óceán felé haladt, míg a másik a szárazföldek irányába. A szökőárhullám sebessége a tenger mélységétől függ, például 4000 méteres mélység esetében – amely átlagos mélység az óceánon – 720 km óránként. Így valószínű, hogy a hullám négy óra alatt megtette a 3000 km-es távolságot. Ahogy a hullám a part felé közeledik, frontja megemelkedik és lelassul. A cunami Thaiföldnél valószínűleg 400-800 km-es óránkénti sebességgel haladt, a partokhoz közeledve viszont 45 km-es sebességre lassult, ám a hullám magassága elérte a 15 métert is.

Érdi-Krausz Erika - Lieber Tamás

Kislexikon

A cunami

Óriáshullám, japán elnevezése alapján a cunami (cu: óriás, nami: hullám). Ezt a jelenséget tenger alatti földrengések és vulkánkitörések okozhatják, mégpedig oly módon, hogy a felszabaduló gigászi erők hatására a tenger aljzatában – rendszerint egy-egy törési sík mentén – óriási tömegáthelyeződés megy végbe. A megbomlott egyensúly következtében a terület fölött gyűrű alakú hullám keletkezik, amely aztán nagy sebességgel terjed tova. A nyílt óceánon az esetek többségében mindössze 1-2 méteres hullámok akár 800–850 kilométert is befuthatnak óránként, s ilyenformán a nagyobbak 15–20 óra alatt akár az egész Csendes-óceánt átszelhetik! Ugyanakkor a hullámhosszuk is igen nagy, ami gyakran azzal jár együtt, hogy a széles hátú hullám – szerencsére – észrevétlenül rohan el az útjába kerülő hajók alatt.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu