Arculatváltás a barlangkutatók szövetségében

ARCULATVÁLTÁS A BARLANGKUTATÓK SZÖVETSÉGÉBEN
(Megjelent a Mount Everest magazin 2003. augusztusi számában)

A közelmúltban tartotta tisztújító közgyűlését a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat (MKBT). Az új felfogásban újjászerveződött társaság törekvései között szerepel a szakmaiság megtartásán és fejlesztésén túl a tagsággal való párbeszéd közvetlenebbé tétele is. Erről, valamint munkáról és elhivatottságról beszélgettem Börcsök Péterrel, az MKBT régi-új főtitkárával.

Milyennek ítéled az MKBT új vezetőségének összetételét, s mennyiben változott ez a korábbiakhoz képest?

Az új vezetőség összetétele nagyon kedvezően alakult két szempontból is. Egyrészt szakmai összetétele jobban igazodik a ránk váró feladatokhoz. A titkárok között informatikai szakemberek is helyet kaptak és a tudományos szaktevékenység is képviselőre talált. A korábbiakhoz képest a vezetésben a vidék képviselői is szerephez jutnak és külön szerencse, hogy valamennyien könnyen elérhetők, mert napi munkájuk a fővároshoz köti őket. Szeretnék változtatni társulatunk főváros centrikusságán. Ehhez persze egyfajta szemléletváltásra is szükség lesz.

Mint újraválasztott főtitkár, vezetőként feladatot vállaltál az elmúlt ciklusban is, így jó néhány elkezdett feladatot lesz alkalmad folytatni, esetleg befejezni. Melyek ezek?

Az elkezdett feladatokból van a legtöbb, mert ezek választási ciklusokon átívelő jellegűek. Ilyen az egyedülálló Barlangtani Könyvtár és Dokumentumtár további rendezésének és archiválásának feladata. A barlangok feltárásának alapdokumentumait és térképeit digitalizált formában lemezen szeretnénk hozzáférhetővé tenni. Ugyancsak folytatásra vár a társulat általános korszerűsítése. Hogy mit értek ezen? Elsősorban egy általános működési racionalizálást, amelynek lényege, hogy a hangsúly az adminisztratív tevékenységről a szakmai munka felé tolódjon el.

Ez a törekvés tetten érhető volt abban is, hogy társulat jó néhány sikeres tanfolyamot szervezett az elmúlt néhány évben, milyen tanfolyamok voltak ezek, s tervezitek-e ezek folytatását, esetleg újabbak beindítását?

Az elmúlt időszakban a minisztériumi rendelet előírásai alapján barlangi túravezetői és kutatásvezetői, valamint barlangi idegenvezetői tanfolyamokat szerveztünk. Az elmúlt négyéves időszakban 151 személy kapott különféle képesítést. Feladataink közül megítélésem szerint az oktatás a legfontosabb. A természetvédelem és a barlangi túrázás iránti fokozott igény feladatot ró ránk. A mi feladatunk, hogy megfelelő létszámban legyenek a természetvédelem iránt elkötelezett, szakmailag felkészült túra- és kutatásvezetők, hiszen ők a hazai barlangvédelem jövőjének letéteményesei. A társulat oktatási rendszerébe az említett tanfolyamok mellett szeretnénk beilleszteni a csoportok alapfokú tanfolyamait is, hiszen ők képviselik az utánpótlást.

A különböző fórumokon sokan megfogalmazták már azt a kérést, hogy tudniillik az MKBT-nek arra kellene törekednie, hogy a csoportok, illetve egyéni tagok érdekeit még jobban, még határozottabban képviselje.

Társulatunk együttműködik minden olyan szervezettel – akár természetvédelmiről, akár államigazgatásiról van szó - amely a barlangokkal kapcsolatban áll. Mégis azt hiszem, hogy ezen a területen sok még a tennivaló. Összhangot kell teremtenünk a törvények és a barlangkutatók érdekei között, és ez komoly diplomáciai feladatot jelent. Társulatunknak újra szerepet kell vállalnia bizonyos igazgatási feladatokban, legalábbis véleményezési szinten ahhoz, hogy kutatócsoportjai érdekeit képviselni tudja. De az ezen a téren elért eredményeink közé sorolhatjuk azt az évek óta működő biztosítási rendszert, amelyhez az osztrák szövetségen keresztül kapcsolódhattunk.

A társulatnak milyen a kapcsolata a hasonló külföldi szervezetekkel, képviseli-e hazánkat nemzetközi konferenciákon és egyéb szakmai rendezvényeken?

Társulatunk a Nemzetközi Barlangtani Unió (UIS) alapító tagja. Folyamatos kapcsolatot tartunk külföldi társszervezetekkel. Ez elsősorban a publikációk, azaz a szakirodalom illetve a folyóiratok cseréjét jelenti. A személyes kapcsolatokat tagtársaink és az egyes csoportok segítségével tartjuk, mert társaságunknak erre közvetlenül nincs külön pénze. A hivatalos képviselet így esetleges, és igen valószínű, hogy ez az anyagiak híján jövőben sem fog változni. Rendszeres hírleveleinkben lehetőség szerint minden külföldi rendezvényre felhívjuk a figyelmet, és a jövőben szeretnénk segíteni az érdeklődőknek, hogy nagyobb számban részt vehessenek ezeken a programokon. A hazai szakmai fórumokon, mint pl. az évente megrendezendő Barlangnapon, ill. a Barlangkutatók Szakmai Találkozóján természetesen mindenkor jelen vagyunk, nemcsak résztvevőként, hanem előadóként is.

A hazai barlangászélet számos kiadvánnyal büszkélkedhet, többek között a tudományos közléseket tartalmazó Karszt és Barlanggal, ami viszont több éves késéssel jelenik meg. Várható-e kedvező változás ebben, illetve tervezitek-e tagok közötti kommunikáció fejlesztését?

A Karszt és Barlang című folyóiratunk többéves elmaradásának pótlását az év végére befejezzük, és jövőre szeretnénk egy megújult, a kor szelleméhez és különösen a tagság igényeihez igazodó új és szebb kiállítású folyóirattal kirukkolni. A gyors informálás érdekében csoportszinten is meg akarjuk szervezni a levelezőlistát. Ugyancsak megújulásra vár hírlevelünk, a kéthavonta megjelenő Tájékoztató, amely már most is olvasható honlapunkon (www.barlang.hu). Örvendetesnek tartom azt is, hogy tagjaink közül egyre többen ragadnak tollat, s publikálnak akár szakmai, akár hétköznapi nyelven. Ez utóbbira remek lehetőséget biztosítanak a hírlappiacon is megjelenő folyóiratok, így a Mount Everest is.

Engedd meg, hogy személyes jellegű kérdést is feltegyek; sokan, főképp a fiatalok közül az olaszországi Gortani-barlangban végzett kutatások koordinátoraként, vezetőjeként ismertek meg. A társulati szerepvállalás mennyiben befolyásolja ezt a hálás feladatot, amit gondolom továbbra sem szeretnél mellőzni?

A Gortani kutatása mindig a legkedvesebb emlékeim közé fog tartozni, a főtitkárság eddig sem vonta el a figyelmemet, de szeretnék másokat is helyzetbe hozni a külföldi kutatásokban. Az elmúlt évtizedekben pontosan a Gortani-expedícióknak (lásd a Földgömb folyóirat 2003/2. számában) köszönhetően felnőtt egy generáció, amely alkalmassá vált magashegyi kutatások, expedíciók vezetésére. Szeretném, ha átvennék szerepemet, pontosan azért, hogy ne fordulhasson elő egy olyan generációs űr a barlangkutatásban, amilyent az én generációm megélt. Folyamatosan fenn kell tartani a kutatási kedvet, hogy ne kelljen mindig, mindent a legelejéről kezdeni. Átadni a tapasztalatokat és hagyni másokat is. Ebben látom leginkább a saját szerepemet, jövőbeni feladatomat.

Az idei évre tervezel-e valami komoly kutatómunkát, esetleg csak kirándulást akár hazai, akár külföldi karsztterületeken?

Igen természetesen, Montenegróba készülök egy új, izgalmas karsztterületre. A „Gortani team”-mel a Bekey-csoport meghívására a Lovcen-hegységben közösen megpróbálkozunk egy „magyar ezressel”. Persze ez egyelőre csak vágyálom, de volt már több is, amely beteljesült. Miért ne lehetne ez is ilyen.

Lieber Tamás

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu