Meseország a kőbányában - A Beremendi-kristálybarlang

MESEORSZÁG A KŐBÁNYÁBAN
A Beremendi-kristálybarlang
Az írás rövidített változata a Hegyisport és Turista Magazin (HTM) 2008. májusi számában jelent meg

HTM 2008/május

Évtizedes álom, több hónapig tartó egyeztetés, két napos utazás, s mindez csupán néhány óráért. Csapatunk óriási várakozással telve araszol át a Pécs belvárosában kialakult reggeli dugóban. Úti célunk a Beremendi Cementművek kőbányája.

A márciusi időjárás nem túl kegyes hozzánk. A szemerkélő eső, a heves szél és az alacsony hőmérséklet nem igazán csábít a természetjárásra, igaz, amerre utazunk, a természetesség egyre kevésbé jellemzője a tájnak. A Siklós, Nagyharsány, Beremend útvonalon a látképet erőteljesen átformáló, kőbányák ütötte sebek sokasága éktelenkedik. A Villányi-hegység déli előterében elhelyezkedő beremendi Szőlő-hegy is a hazai nyersanyagipar áldozatává válva, a megcsonkítás sorsára jutott. Ám éppen ennek a ténynek „köszönhetjük” Magyarország egyik legszebb barlangjának felfedezését, és persze az ezzel járó dilemmát, történetesen, hogy örüljünk-e ennek.

Négykézláb a csőjáratban

Mivel az általunk felkeresett barlang egy ma is működő kőbánya kellős közepén, vagyis az üzemi területen nyílik, elsőként bejelentkezési kötelezettségünknek tettünk eleget. Kis létszámú csoportunkat a beremendi kőbánya irodaépületében Magusics Mihály üzemvezető fogadta, majd átesve a szükséges formaságokon, a napjainkban is üzemelő kőfejtő felé vettük az utat. Autónkat az 1984 novemberében megnyílt barlang miatt levédett bányaudvarban hagytuk, és az egykori művelési teraszon tett tíz perces sétával közelítettük meg a délnyugati oldalon nyíló mesterséges bejáratot.

A jó minőségű, középső-kréta kori mészkőben robbantás során felnyílt bejárati hasadék ma már nem ismerhető fel, csakúgy, mint a barlang egykoron legtágasabb terme, az Előcsarnok. A bejárati szakasz ugyanis a közeli robbantások miatt annyira károsodott, hogy fennállt az összeomlás veszélye, ezért 1989-ben el kellett tömedékelni. Az átjárhatóságot a törmeléken átvezetett nagy átmérőjű acélcsövek biztosítják. A 700 méter hosszú és 53 méter mély barlang kezdeti szakaszát e csőhálózatban tettük meg. [A felszálló langyos és meleg vizek, illetve a párakondenzáció által kialakított barlang járathálózatának bonyolultságát jól mutatja, hogy a rendszer csupán 60 x 42 méteres alapterületet fed le.] Már itt érződött a barlang igencsak kellemesnek mondható klímája (a közel 100%-os relatív páratartalom mellett a hőmérséklet néhol eléri 19,2 Celsius-fokot!), amit a felszíni 6-8 Celsius-fokos hidegben már nagyon vártunk. Különösen úgy, hogy minden meleg holmit a néhány száz méterre lévő kocsiban hagytunk.

A barlang bejárására a Duna-Dráva Nemzeti Park és a kőbánya üzemeltetője közötti megállapodás értelmében havonta csak két napon van lehetőség, és akkor is csak munkaidőben, így egyszeri alkalommal a teljes rendszer megismerése aligha lehetséges. Erre nincs is szükség, hiszen a barlang fantasztikus képződményvilágából már nem sokkal a bejárat után képet kaphatunk. Ráadásul a képződmények védelme érdekében óvatosan kell közlekednünk, körültekintően megválasztva lépéseink helyét és irányát. Maga a főág egyébként viszonylag könnyen járható, kényelmetlen kuszodáktól itt nem kell tartani, viszont nagy, tágas tereket se keressünk. Néhol a meredekebb szakaszokat alumíniumlétrák biztosítják, amelyek egyúttal a képződményeket is óvják a taposástól.

Kristálybirodalomban

A Felső-labirintus déli feljárata melletti Dagonyánál 1985 januárjában rövid bontással megnyíló Depó-terem vezet a barlang leglátványosabb részébe, a Tavas-terembe. A mintegy 10 négyzetméternyi, zöldes vízfelületen visszatükröződő hófehér borsókövek látványa meseszerű, szinte leírhatatlan. Fényképezőgépeinket a kezdeti párásodás után nagyjából innentől kezdve tudtuk használni. A közel 20 Celsius-fokos tóban, mely egyúttal a karsztvíz szintjét is jelzi, annak idején búvármerülés is történt, mintegy 10 m-rel megnövelve a barlang mélységét. További járatot azonban errefelé nem találtak.

A Tavas-terem megtekintése után a már megismert járaton tértünk vissza a kijárat közelébe, majd a csőjáraton keresztül ezúttal a keleti irányban elhelyezkedő Kristály-termet céloztuk meg. Az egykori Előcsarnok omladékából előbújva, első benyomásra jellegtelennek tűnő teremről hamar kiderült, hogy valóságos ékszerdoboz. A falak szinte minden négyzetcentiméterét kristályos kitöltés borítja. Hófehér borsóköveket, valamint a legkülönfélébb formában kiváló tűs aragonitkristályokat látunk mindenütt.

HTM 2008/május

A Kristály-terem lenyűgöző képződményvilága szinte minden képzeletet fölülmúl. Akármerre nézünk ágas-bogas aragonitbokrocskákat látunk. Némelyikük vékony tűkben végződik. Különösen szép látvány a tűkristályok végén megjelenő vízcsepp. Bizony nem egyszerű a fotós dolga, ugyanis könnyen elveszhetünk a részletekben. Hála azonban a digitális technikának, a nagy felbontású felvételekből utólag is kivághatunk, kinagyíthatunk különböző részleteket, melyek jóformán végtelen variációs lehetőséget biztosítanak. A kristályok mellett a főtén, valamint az oldalfalakon szép gömbüstös oldásnyomok vonzzák a tekintetet. A barlang falán nagy mennyiségben vált ki az ún. huntit (kalcium-, magnéziumkarbonát) ásvány, amely a járatszintre morzsolódva a Mosóporos-járat névadója.

A barlangról szóló szakirodalmakból (pl. Szablyár Péter „Föld alatti Magyarország” c. könyvéből – Panoráma Kiadó, Budapest, 2004) megtudhatjuk, hogy a barlang ásványtani értékeivel vetekszik az az őslénytani leletegyüttes, amelynek feldolgozása során hetven fajt azonosítottak a kutatók, közöttük a kb. 1 millió évvel ezelőtt élt antilopfajok, különféle páros ujjú patások, kardfogú tigris és egyéb sztyepplakó gerincesek maradványait.

A Beremendi-kristálybarlangot különleges genetikája és képződményvilága teszi hazánk egyik rejtett csodájává. Jó érzés látni, hogy a barlang megóvásának, fennmaradásának érdekében a természetvédelem és gazdasági érdekeket képviselő vállalkozás közös nevezőre tudott jutni. Ennél több azonban a felfedezés óta nem történt. Sajnos csak elvétve találkozhatunk a barlangról szóló ismertetővel, és azok zöme is szakcikk formájában jelent meg, pedig ez a kristályvilág egy önálló, szépen illusztrált könyvet is megérdemelne. A barlangot nem szabad megnyitni a nagyközönség előtt, de eltitkolni sem kellene. Helye ott lenne a beremendi képeslapokon, ismeretterjesztő füzetecskében, sőt kiegészítője lehetne a helyi földrajzoktatásnak is, hiszen a barlang ismertsége a megóvás szándékát erősítheti és nemcsak a leendő bányaalkalmazottak részéről.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani Havasi Ildikónak, a Duna-Dráva Nemzet Park geológiai szakreferensének, Magusics Mihálynak a beremendi kőbánya üzemvezetőjének, valamint Mangult Istvánnak, hogy lehetővé tették számunkra a barlang megtekintését.

Lieber Tamás

 
 

© 1999-2007 BEBTE www.bebte.hu