A kövek és a természet egysége

A KÖVEK ÉS A TERMÉSZET EGYSÉGE
Az angkori Ta Prohm templom

A Kambodzsa őserdejében rejtőzködő templomegyüttesek a nyugati világ számára 1858-ig ismeretlenek voltak, egészen addig, amíg Henry Mouhot francia természetbúvár a brit Royal Geographic Society támogatásával rá nem bukkant Angkor romjaira.

Angkor manapság a turisták közkedvelt célpontja. A templomok előtt egymás után állnak meg az utazókkal teletömött buszok, lépcsőin fényképezőgépekkel felfegyverkezett tömegek másznak fel. A mai utazó már a háborúk és az időjárás pusztítása után helyreállított romokat csodálhatja meg, de a Ta Prohm templomnál átélheti azt az érzést, amelyet a felfedezők éreztek. Ez annak köszönhető, hogy ez az egyetlen olyan templom, amelyhez nem nyúltak a régészek, ma is olyannak láthatjuk, ahogy a dzsungelben először rábukkantak. A XII. században épült kegyhely területét az évszázadok során benőtte a növényzet, a régészek pedig semmi mást nem tettek, csak egy utat tisztítottak meg a látogatóknak.

A Ta Prohm templom-kolostor komplexumot VII. Jayavarman király uralkodása alatt építették 1186-ban, akit a "Nagy Építőnek" is neveznek, mivel számos angkori templom és kolostor fűződik a nevéhez. Az általa emelt fő épületegyüttes központjában a Ta Prohm áll, amely Angkor egyik legnagyobb temploma. Maga az épület 2,5 hektárnyi területet foglal el, területén 12 640 szerzetes és pap élt, akiknek ellátásáról a környező falvakban élő majdnem 80 000 ember gondoskodott. A templom érdekes módon egy kiterjedt kórház-hálózatnak is a központja volt, innen látták el ugyanis a birodalom 102 kórházát. Manapság azonban mindebből már nem sokat érzékel az odautazó. A templomot a hatalmas, akár 30-40 méter magasra növő, 8-10 méter kerületű indiai fügefák és az Indokínában elterjedt kapok fák teljesen benőtték. Az ember úgy érzi, a természet egyszerre pusztít és épít. A hatalmas fa légzőgyökereivel behatol az épület kövei közé, de ugyanezek a gyökerek tartják össze a már ledőlni készülő falakat is. A fák és a kövek annyira összefonódtak, hogy ha kiszáradnak, vagy kivágják őket, a általuk körülfont falak is összedőlnek.

A templomot az időtlenség lengi körül, ahogy a fák törzsei körülfonják az épületek falait és teraszait, és lombkoronájuk a réges-régen beszakadozott tetőt is helyettesíti. Felnézve hol az épített kőmennyezet, hol a fák lombja, hol a kék ég látszódik. A fákat vizsgálva lehetetlennek tűnik, hogy a földből miként is tudnak felkúszni ezek a gyökerek a kövek közé. Mint kiderült, ez valóban lehetetlen, a gyökerek nem alulról, hanem felülről érkeznek, mivel indiai fügefának légzőgyökerei vannak, ezek a törzs magasabb pontjairól ereszkednek le, körbefonják az épületet, majd tovább nyúlnak, elérik a talajt és behatolnak a földbe.

A Ta Prohm templom hasonlóan a többi templomhoz teljesen szimmetrikus, vagyis az összes oldala egyforma. A galériákat és szentélyeket is körülfogják az óriási gyökerek, sok épület le is dőlt, így nehéz előrehaladni a földön heverő kövek és fák között. A labirintusszerű épületben az ember gyakran nem is tudja merre jár és mennyi ideje is bolyong. Az ősi kövek és időtlennek tűnő fák között úgy tűnik, hogy a természet és az ember évszázadok óta tartó küzdelme sosem ér véget, hiszen egymás nélkül létezni sem bírnának.

Érdi-Krausz Erika

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu