Az alstonit

A karbonátos ásványok közé tartozó aragonitnak - külső megjelenése szerint - több típusa is van, ebből az egyik az alstonit. Nevét a westmorlandi (Anglia) Alston Moore településről kapta, ahonnan jellegzetes formái kerültek elő. (Ezenkívül szokták még bromlit névvel is illetni.)

Az áttetsző, üvegfényű, nem fémes ásvány kékes, zöldes, de főleg lilás-vöröses vagy barnás színárnyalatokat vesz föl aszerint, hogy milyen ionok szennyezik. Ibolyántúli fényben gyakran fluoreszkál, hideg és híg sósavban pezsegve oldódik. (Néha dísztárgyakat készítenek belőle, de mivel a savakra nagyon érzékeny, nem túl tartósak az alstonitból készült alkotások.) Vegyi összetétele alapján bárium-kalcium-karbonát, s többnyire üledékes kőzetekben fordul elő: a karbonátos vizes oldatokból kicsapódva képződik, de átalakult kőzetekben és telérekben is fellelhető.

Az oszlopos formájú alstonit a tér minden irányából síklapokkal, élekkel és csúcsokkal határolódik le: úgynevezett benn-nőtt kristályt alkot. Gyakoriak az ikerkristályos változatai, ezek összenőve álhatszöges formát mutatnak. Az amerikai Illinois államban lévő Cave-in-Rock bányájának kristályai fluorittal és witherittel együtt fordulnak elő: a mészkő kalcium-karbonát tartalmának és a barittartalmú fluorit vizes oldatainak az egymásra hatásából jöttek létre.

A spanyol és az olasz alstonit hatszöges oszlopú, s rostjai hosszában helyezkednek el. A tetőző kristálylapokon végigfutó ikervarratai és beugró élei alapján mindig felismerhető, hogy valójában három, egymáson átnövő ikerkristályból épül föl. Nevezetesek a spanyolországi Molina (Aragónia) és Szicília kéntelepeinek oszlopos ikerkristályai. A hátlapon bemutatott alstonit a szintén aragóniai Minglanillából származik.

Varga László
Élet és Tudomány 2000/47.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu