Egy barlangszakasz megújulása

EGY BARLANGSZAKASZ MEGÚJULÁSA
(Megjelent a Turista Magazin, 2003. júniusi számában)

Hazánkban talán nincs is olyan, a természetet kedvelő, s járó ember, aki legalább egyszer ne kereste volna fel Aggteleki Karsztvidék valamely barlangját. De még az alkalmi kirándulók is előszeretettel zarándokolnak az Észak-borsodi-hegyvidéknek erre a tájára. A barlangokat illetően kellő tájékozottsággal rendelkező illető jól tudja, hogy a népnyelvben “Aggteleki cseppkőbarlang”-ként emlegetett objektum nem más, mint az őskori ember által is ismert és lakott Baradla, hazánk leghosszabb barlangrendszere. Azt is tudni véli, hogy nem ez az egyetlen barlang ezen a vidéken. Az 1985-től Aggteleki Nemzeti Park (ANP) néven jegyzett terület alatt legalább 300 kisebb-nagyobb üreg, víznyelő, zsomboly ismert. És ezek között több, az 1 km-es hosszúságot is meghaladja. Az ANP, jóllehet ma már több barlangba vezet ún. overállos különtúrákat, a legkeresettebb mégis a Baradlába szervezett kirándulás valamelyik formája. A nagy érdeklődés, a fél évszázada tartó látogatói “ostrom” bizony szükségessé tette az időközben elavulttá vált infrastruktúra felújítását, cseréjét. Az aggteleki oldal létesítményeinek 90-es években elvégzett felújítása után nem késlekedhet a vörös-tói, jósvafői barlangszakasz rekonstrukciója sem. Nos különböző pályázatok útján az idei évre sikerült előteremteni az ehhez szükséges anyagiakat, így a várva várt munkálatok is hamarosan megkezdődhetnek. Ennek részleteiről beszélgettem Gruber Péterrel, az ANP Túraszervezési és Barlangüzemeltetési Osztály vezetőjével.

A Baradláról egyáltalán nem mondhatjuk, hogy csak azért látogatják, mert hazánk legnagyobb és legrégebb óta ismert barlangja. Jellegéből, kialakulásából, elhelyezkedéséből adódóan több minden közrejátszik abban, hogy méltán népszerű a turisták és a „hétköznapi” emberek körében.

A ma már világörökség részét képező barlang hatalmas méretei, a szín- és formagazdag képződményei, földtani, biológiai és kulturális értékei révén egyaránt szép számmal vonzza a nagyközönséget és a szakmai látogatókat, ezért a barlang szakszerű bemutatása elkerülhetetlen, mi több, szükséges.

Az 1800-as évek elejétől vezetnek túrákat az aggteleki oldalon, persze kezdetben fáklyás világítás mellett, viszonylag rövid időtartamú barlangi sétákról beszélhetünk. Mivel a természetvédelem sem volt elsődleges szempont, a képződmények károsodása is tetten érhető a kezdeti időszakból. Mikortól számíthatjuk a mai értelemben vett idegenforgalom beindulását, s mi tekinthető mérföldkőnek?

A látogatók biztonságos közlekedése, illetve a képződmények megóvása érdekében először az 1930-as években építettek a barlangban járdát és szereltek be villamos világítást. Az egyre növekvő látogatottság indokolta a barlang műszaki berendezéseinek felújítását, kibővítését, melyre végül is az 1960-as években került sor. A műszaki berendezések létesítésének és felújításának célja a barlang bemutatása volt, esztétikai barlangvédelmi szempontok ekkor még nem játszottak szerepet.

Az eltelt évtizedek alatt, a barlang különleges klímája, a szinte állandóan 100%-os páratartalom, illetve az árvizek jelentősen lerontották a műszaki berendezések állagát.

Az utóbbi években a barlangvédelem jelentős szerephez jutott, így a korszerű szerkezetek alkalmazása mellett megjelent az esztétikai igény is. Ez utóbbiakat szem előtt tartva újítottuk fel a Baradla aggteleki szakaszát 1988-1992 között, majd 1999-ben megtörtént a védőkorlátok cseréje is.

Amíg Aggteleken és Jósvafőn egy már meglévő infrastruktúra felújítása történik, addig Vörös-tónál azt tulajdonképpen ki kell építeni. Műszaki szempontból lesznek-e újítások?

Igen, az idén elkezdődő rekonstrukció során egy látogatóközpontot építünk a mai elhanyagolt vörös-tói bejárat térségében, illetve kibővítjük a parkolót, ugyanis a jövőben innen fognak indulni a barlangtúrák. A barlangi beruházás célja egy korszerű, világszínvonalú túraútvonal létesítése a vörös-tói bejárat és a jósvafői kijárat között. A látogatók biztonságának érdekében a túraútvonal teljes hosszában, a világítási berendezések kettős betáplálásúak lesznek és lesz egy ún. inverteres táplálású (szünetmentes tápegységről működő) biztonsági világítás is. A járófelület alatt közműcsatornát létesítünk, amely ezentúl könnyen, bármikor hozzáférhetővé válik.

Mikor kezdődnek meg a munkálatok, mennyi időt vesz igénybe, és ezeket milyen forrásokból finanszírozza a nemzeti park?

A felújítás előreláthatóan 2003. második felében fog megkezdődni és várhatóan másfél-két évig tart majd. A beruházás költségeit, amely megközelíti az 1 milliárd forintot, 70%-ban Phare 30%-ban hazai források fedezik.

Változnak-e valamelyest, az eddigi jól bejáratott túrák, bővül-e a kínálat a rekonstrukciót követően?

A felújítás végeztével egy új túratípust szeretnénk beindítani a barlangnak ebben a szakaszában, amely a jelenlegi vörös-tói középtúrának fog megfelelni. Ennek során a látogatók közel két órás sétával, zenehallgatással egybekötve nézhetik meg a barlangot.

A nemzeti park felkészült-e egy esetleges forgalom- és ebből adódóan bevétel-visszaesésre, lévén egy nagyon kedvelt túratípust kénytelenek az érdeklődők átmenetileg nélkülözni, nem beszélve a hosszútúra útvonalának átmeneti megkurtításáról sem?

Számításaink szerint a beruházás nem fog jelentős bevételkiesést adni, illetve nem fogja lecsökkenteni a barlang látogatottságát. Nyilvánvaló, hogy a felújítás ideje alatt nem indítunk rövid-, közép- és speciális retek-ági túrákat, a hosszútúra továbbra is Aggtelekről indul, de itt is fog véget érni, mivel a munkaterületen nem lehet majd áthaladni. Ugyanakkor az igények kielégítése végett bevezettük az aggteleki denevér-ági túrát, ahol a kevésbé ismert, de gyönyörű oldalágon keresztül érkezik be a látogató a Fekete-, majd Hangverseny-terembe. A hosszútúra annyiban módosul, hogy “csak” a Csikóstanya pihenőig tart, érinti a barlang legszebb látványosságait, majd száraz időszakban a kevésbé ismert Nehéz-úton tér vissza a Törökfürdőig, ahonnan a már ismerős útvonalon hagyhatják el a látogatók a barlangot az aggteleki kijáraton keresztül.

Most bizonyosodhatunk majd meg igazán a korábbi években elvégzett beruházás-sorozat létjogosultságáról, amelynek során a nemzeti park más barlangokat is elérhetővé tett a nagyközönség számára. Ezek akár alternatívái is lehetnek, pl. a Baradla hosszútúrájának.

Nemzeti parkunk a kalandturizmus egyre növekvő igénye miatt már három éve vezet ún. overállos túrát a Béke-barlangba. Reményeink szerint a Baradla retek-ági túráját a beruházás ideje alatt béke-barlangi túrákkal tudjuk majd helyettesíteni. De vannak egyéb lehetőségek is. A Baradla-barlangon kívül megtekinthető a már említett Béke-barlang, de ezen kívül a cseppkődíszes Vass Imre- és a lenyűgöző látványt nyújtó Rákóczi-barlang is. De még ez sem minden. Azokra is gondoltunk, akik a felszín értékeivel is szívesen megismerkednének. Ők különféle felszíni kirándulásokon ismerkedhetnek a nemzeti park élő és élettelen természeti értékeivel, illetve falusétán a környék kultúrtörténeti látványosságaival, kijelölt útvonalakon kerékpározhatnak, illetve lovagolhatnak. Akik ellátogatnak az 1998. óta minden évben megrendezésre kerülő “Aggtelek-Jósvafői Hagyományőrző és Művészeti Napok” programjaira páratlan zenei élményben lehet részük. A sorozat gerincét a Baradla-barlang Hangverseny-termében rendezett komoly-, illetve könnyűzenei koncertek jelentik. A barlangi koncertek mellett a népi hagyományokat felelevenítő farsangi, húsvéti rendezvények, a falunapok és a szüreti mulatságok Gömör, illetve Torna történelmi vármegyék népi kultúrájából adnak ízelítőt.

Visszatérve a közelgő leálláshoz, a vörös-tói, jósvafői kiépítés, mennyiben korlátozza majd a barlangászok mozgásterét?

Mivel a barlang egy jelentős része építési terület lesz, ezért a felújítás ideje alatt nem adunk ki engedélyt a barlang látogatására barlangászok, barlangkutatók számára sem. Ezúttal is kérjük szíves megértésüket, hiszen a barlang felújítása közös célunk.

Lieber Tamás

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu