Vulkántúra 2004.    

Beszámoló a BEBTE 2004. évi itáliai vulkántúrájáról
(2004. 07. 15.)

Egyesületünk kilenc fővel, 2004. június 26-a és július 7-e között ismét Olaszországban járt. A célunk ezen a hetedik expedíción is hasonló volt, mint a korábbi években. Elsősorban az aktív vulkáni vidékeket kerestük fel, hogy onnan, számunkra, és beszámolóink révén az Önök számára is hasznos információkkal térjünk haza. A szakmailag felettébb sikeresnek mondható utazásról, álljon itt egy rövid beszámoló.

SZOLFATÁRA

A két napos buszozás és egy rövid San Gimignano-i városnézés után érkeztünk meg a Solfatara kempingbe, ahonnan csak néhány lépést kellett tennünk, hogy a kráternek abban a részében legyünk, amelyről Dante a Poklot mintázta. Itt körbejártuk a bugyborékoló iszapfortyogót, megfigyeltük a kénes gázokat, néhányan egy pillanatra bemerészkedtek a Kutya-barlangba, ahol a folytogató kén miatt nem ajánlatos levegőt venni. Egy árustól a helyre jellemző kőzeteket lehet itt vásárolni. Megfigyeltük azonban, hogy nemcsak a kövek sárgállottak, az árus haját és kezét is bevonta a kén, és hogy a tüdejét mi minden éri, arra még gondolni is rossz. Hát ez az életmód bizony nem a hosszú élet titka.

VEZÚV

A hírhedt tűzhányó meglátogatása előtt társaságunk megszavazta, hogy kora reggel nézzük meg Nápolyt is. Hogy elkerüljük a városra jellemző kaotikus forgalmat, és még időben felérjünk a Vezúv csúcsára, kora reggel indultunk a város felfedezésére. A Castello Nuovo, Királyi palota és a Galléria megtekintése után azért ízelítőt kaphattunk a nápolyi közlekedésből is.

A Vezúvon szerencsére semmi sem akadályozta meg az idei körtúránkat, gyönyörű idő fogadott minket. Mialatt körbejártuk a kráterperemet, vezetőnk végigmutogatta a mérőműszereket és elmondta, hogy a műholddal összekötött berendezések; hőmérők, gázokat analizáló műszerek, ill. szeizmográfok a hegy legapróbb jelzéseit is észlelik. A vulkán azonban egyelőre nyugodt, az utóbbi években semmilyen különösebb változást nem figyeltek meg. Sőt, a helyi vállalkozók annyira merészek, hogy Herkulaneum romvárosától az Obszervatórium épületéig egy felvonó építését tervezik. A XIX. században egy magyar tervezésű felvonó még a hegy csúcsára szállította fel az utasokat.

[fényképek]

E T N A

Amint megérkeztünk az Etnára, első utunk az Alcantara-folyó kanyonjához vezetett. A több napos utazás után már nagyon vártuk, hogy belevethessük magunkat a hűs vízbe. Amikor azonban odaérünk, meglepetten láttuk, hogy a hosszú tél miatt a folyó vize jóval magasabb a megszokottnál, így néhány lépés után úszni kényszerültünk. Erre persze nem sokan vállalkoztak a csapatból, a távolabbi, nagy vízesésig pedig már senki nem merészkedett el.

Az Etnán töltött két napból ez elsőn városnézésre indultunk. Először a barokk kisvárosba, Notoba látogattunk el. A települést az 1693-as földrengés porig rombolta, így a kor legjelentősebb szicíliai építészei egy egységes kisvárost építhettek fel, tele díszes barokk templomokkal, erkélyekkel, lépcsősorokkal. Sajnos ma már nem csodálhatjuk Notót teljes szépségében, mivel 1996-ban egy újabb földrengés sok épületet romba döntött. Ezt követően Siracusát kerestük fel, ahol a város minden szépsége ellenére a hőség miatt csak egy vágyunk volt: egy jó nagy adag fagyit enni. De azért felkerestük Apolló templomát, a dómot és sétáltunk a szűk sikátorokban. A szicíliai városok felfedezését az Etna "fővárosával", Cataniával zártuk, ahol a fekete, lávakőből épített belvárosi házak között barangoltunk.

A második etnai napunk túrával telt. A déli, Sapienza menedékháztól indultuk, ahol nagyban folynak az építkezések. A 2002-es kitörések során megsemmisült utat már helyrehozták, jelenleg a felvonót építik, amelyet az egy évvel korábbi pusztított el. A felvonó helyett jelenleg terepjáró buszok közlekednek, ezek vittek fel bennünket is a Torre del Filosofo-ig, 2900 méteres magasságba. Innen meredek, helyenként havas út vezetett az Etna 3340 méteres csúcsához.

Európa legnagyobb tűzhányója ott jártunkkor nyugodt arcát mutatta. Már több mint egy éve pihen, és egyelőre semmi jelét nem mutatja annak, hogy kitörésre készülődne. Mindezek ellenére az Északkeleti-kráter folyamatosan ontotta magából a mérgező gázokat, emiatt vezetőnk nem is tanácsolta, hogy a kráter peremére merészkedjünk. A Bocca Nuova kráterénél viszont hosszú ideig lenyűgözve álltunk, innen alig törtek fel gázok, és abban a nagyon ritka élményben lehetett részünk, hogy leláthattunk a kráter aljáig. Ugyanez volt a helyzet a Központi-kráternél is, ahol a vulkán "torkára", vagyis a kráter aljzatából mélyülő vulkáni kürtőkre is fantasztikus rálátás kínálkozott. Vezetőnk, Franco Emmi szerint a négy főkráter közül a Bocca a legveszélyesebb, a magmacsatornát ugyanis egy megszilárdult lávadugó zárja el, amely bármikor nagy robbanást okozhat.

Az Etna csúcsától a legfiatalabb kráterek felé vettük az irányt. Azokat a parazitakrátereket kerestük fel, amelyeket 2002 novemberében működés közben láttunk, és amelyeknek még azóta sem adtak nevet. Innen a Valle del Bove oldalán haladtunk tovább, ahol megfigyelhettük a korábbi parazitakrátereket, és mindenki bővíthette kőzetgyűjteményét. Túránk a Sapienza menedékháznál ért véget.

[fényképek]

V U L C A N O
(Lipari-szigetek)

A hosszú buszozást és kirándulásokat a lipari-szigeteki Vulcano tengerpartján pihenhettük ki. A társaság nagy része a megszokott tengeri fürdőzést választotta, csak kevesen merték letesztelni azt a tengeröblöt, ahol víz alatti gázfeltörések melegítik fel a tengert, és ahol akár órákon át üldögélhettünk a természetes pezsgőfürdőben. Ezek a gázok néhol úgy felforrósították a tengert, hogy bizony égette a lábunkat, ha beleléptünk. A fürdés után a tűző napra ültünk ki "hűsölni". A még merészebbek pedig a hasonlóan forró iszapfürdőben is megmártóztak, amely gyógyítja ugyan az izületi megbetegedéseket, hátránya viszont hogy a kénes "parfüm" hetekre beleivódik az ember bőrébe.

Vulcano szigetén nem maradhatott ki a programból a tűzhányó megmászása sem. A rekkenő hőség miatt kora reggel indultunk útnak, de mire felértünk a Gran-kráter csúcsára, már tűzött a nap. Viszont a Lipari-szigetek összes tagját tiszta időben láthattuk, sőt, bár homályosan, de Szicília partjai is kibontakoztak a horizontból.

[fényképek]

S T R O M B O L I
(Lipari-szigetek)

Nagy várakozás előzte meg a Strombolira vezető túránkat, mivel ez a tűzhányó már évek óta barátságtalan arcát mutatja nekünk. Hol az időjárás, hol pedig a megváltozott aktivitása akadályozott meg bennünket abban, hogy megfigyelhessük a híres lávaszökőkutas kitöréseket.

A 2002 decemberében bekövetkezett igen heves kitörést követően, megsokszorozódtak a biztonsági előírások: az utcán táblák jelzik a menekülési útvonalat szökőár esetén, a majdnem ezer méter magas hegyre pedig vezető nélkül csak 300 méterig engedélyezett a túra. Miután felértük a helyi szervek által meghatározott maximális magasságig - oda, ahonnan elméletileg jó rálátásunk lett volna a csúcsra - elkeseredetten tapasztaltuk, hogy a hegy felhőben ül. Hajnali háromkor azonban a Stromboli megkegyelmezett nekünk és egész reggelig, kb. félóránként, gyönyörű kitöréseket nézhettünk és fotózhattunk. Reggel álmosan, de végre elégedetten botorkáltunk le a kikötőbe.

Érdi-Krausz Erika - Láng István

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu