A Strázsa-barlang részletes bemutatása

A STRÁZSA-BARLANG RÉSZLETES BEMUTATÁSA
Kraus Sándor 1993. január 23-i állapot-felmérési jegyzőkönyve nyomán


(Aktualizálva 2003. november 23-án)


Felfedezése

Az előcsarnok ősidők óta ismert, a belsőbb szakaszok 1962-től.

A barlang bejárata a Nagy-Strázsa-hegy tetején lévő sátor alakú sziklakapu (rombarlang) aljában található. Az előcsarnok méretei: 5 m széles, 7 m magas, vízszintes, természetes, szabálytalanul ívelt.

A déli kürtő 4 x 2 m, függőleges, természetes, ovális. A középső kürtő 3 x 2 m, függőleges, természetes, kerek. A középső kürtő oldalbejárata 2 x 1,5 m, ferde, természetes, ovális. A keleti nagy beszakadás 5 x 4 m, függőleges, természetes, szabálytalan.

Kőzete triász időszaki mészkő, utólagos üregesedéssel. Preformálás tektonikusan, kissé a kőzet rétegzettsége is jelentkezik.

Üregkialakító hatás valószínűleg a feláramló kevert víz által, a bejárati részen utólagos kisebb leszakadásokkal. Uralkodó a meleg víz hatása. Jellege egyszintes, enyhe lejtéssel. Az üreg szelvénye szabálytalan, oldott.

Formakincs

Az előcsarnokban sok a kürtő, beljebb viszont kevés. Nagyszámú gömbfülke a barlang egészére jellemző.

Helyenként tört, omlott felületekkel találkozunk, mely az előcsarnokban nagyrészt kifagyásos eredetű. Hieroglifa főként az előcsarnokra jellemző, néhol 1-3 cm-es mélységig. Mennyezeti csatorna (?), mennyezeti sík (?), feláramlási cső (?)

Tektonika

Kalcittelér, a belső részeken kipreparálódott erekkel.

A patakmeder helyett 10 cm széles és mély vízmosás árka található a barlang belseje felé, amin az előcsarnokba hullott csapadék egy része befolyik.

A kitöltésszint maradványa az előcsarnokban az 1920-as évek elején dr. Véghelyi Lajos által végzett feltárás idejéből való. Kicsepegésekkel néhány helyen az előcsarnokban találkozhatunk.

Szilárd kitöltés

Cseppkő az előcsarnokban nincs, beljebb minimális mennyiségben, kezdetleges állapotban található. Borsókő csoportok (fecskefészek jelleggel) az előcsarnok északi oldalán, kb. 1,5 m magasságtól lefelé, összefüggően borítják a falat.

A belső szakaszokon ez a kiválástípus dominál. Karfiol és más összefüggő kiválás nincs.

Tűs aragonitkiválás a belső részeket jellemzi nagy mennyiségben. Fentnőtt nagy kalcitok vannak a belső rész őskarsztos járatának felületén. A gipsz az előcsarnokot kivéve, kérget alkot a borsóköves részek felett. Jég kizárólag hideg, téli időszakban fordul elő.

Egyéb mészkiválás a belső részen – fehér, néhány mm-es „kukacok” – a borsókövek felületén egyes foltokban vannak. Hasonlóval találkozhatunk a Sátorkőpusztai-barlangban is.

Omladék, kőzettörmelék kevés van, feltáráskor ugyanis kitermelték. A meghagyott tanúfalban sok apró kőzettörmelék található, ami kifagyásos aprózódásra utal. A belsőbb szakaszokon réteges felépítésben homokos üledék is megtalálható. Oldási maradék nem ismert.

Szerves kitöltés

Talaj az előcsarnokban csak minimális mennyiségben (bemosódva) található. Ezen kívül behullott falevelek, az előcsarnok falának egyes részein pedig alga figyelhető meg. Itt kis foltokban fű is nő, valamint néhány cserje.

Szennyeződések: tűzrakóhely, feliratok faszénnel, fekete festékkel (kátrány?), állati és emberi ürülék, sziklamászó utak jelzése piros festékkel, nittek (1997-ben a falmászást a Duna-Ipoly Nemzeti Park betiltotta, a nittek és falfestések megszűntetése folyamatban van).

A bejárat előtt betonozott támfal található, mely az egykori csillepálya része volt, valamint a kitermelésből származó meddőhányó.

Vízrajz, klimatológia

Csepegő víz időszakosan van, mértéke csapadékfüggő. Az előcsarnoknak nincs önálló hőháztartása és páratartalma. A belső részek fala nedves, hőmérséklete 10-13 °C között ingadozik. Széndioxid feldúsulás nem érzékelhető. Az előcsarnok a külső légmozgásoknak megfelelően erősen huzatos a számos nyílás, kürtő miatt.

Látogatás

A Sátorkőpusztai-barlangig autóval is el lehet jutni, bár ez szigorú engedélyhez kötött, amivel csak a kutatócsoport, illetve a felügyelő szerv rendelkezik. A Strázsa-barlang a sátorkőpusztaitól gyalogosan 2-3 percnyire található.

Az objektumot jelzetlen, meredek ösvényen lehet megközelíteni, aminek felső szakasza a barlangból kihordott agyag miatt esős időben rendkívül csúszik.

Az előcsarnok nyitott, felszerelés és lámpa nélkül bejárható. A belső rész vaslemezzel van lezárva, ami jelenleg a ráomlasztott törmelék miatt nem nyitható. Egyébként a további szakasz alapfelszereléssel, könnyű mászásokkal lenne járható.

A barlangot természetvédelmi okokból először 1962-ben zárták le. Ekkor ezt a problémát ráccsal oldották meg. A jelenlegi lezárást az 1980-as évek közepén valósították meg.

Veszélyeztetés

Az előcsarnok szeméttől, firkálásoktól veszélyeztetett.

Természetes állapotot mutatnak az előcsarnok főtéjén lévő hatalmas nyílások, melyek viszonylag kis mértékben károsodtak.

A kiválásokat a belsőbb szakaszokon helyenként megrongálták, viszont a járat felső részein még épnek bizonyulnak. A feltárás során az aljzati formák teljesen megsemmisültek.

Javaslatok

  • Az előcsarnokban lévő szemét rendszeres összegyűjtése és eltávolítása (A BEBTE éve feladatai között szerepel)

  • Amennyiben a belső részt meg akarják nyitni, annak biztonságos lezárása (a BEBTE 2004-2005-re tervezi a barlang ismételt megnyitását).

  • Az előcsarnokban, az 1920-as években régészeti ásatásokat végeztek, de csak az aljzat kis részén, így a többi kitöltésben esetleg még lehet tudományos értékű anyagot találni.

  • A barlang belső részén további szakaszok feltárására van remény.

  • Megnyitás után morfológiai, klimatológiai és ásványtani vizsgálatokat célszerű végezni.

  • A kitöltő üledék vizsgálatával a lepusztulási terület anyagaira és a behordás idejére is következtetni lehet.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu