Strázsa-hegyi-barlang

A Nagy-Strázsa-hegy nemcsak a híres Sátorkőpusztai-barlangot rejti magában, hanem a barlang bejáratától 40 m-re, és 20 m-rel feljebb egy másik üregsor is sejtetni engedte magát.


Magyarországon ritka az olyan hévizes eredetű barlang, melynek a bejárata nem mesterségesen tárult fel, tehát kőbányászás, robbantás során, hanem a természet „nyitotta ki”.


Ez egy ritka kivétel. Már messziről látható a nagyméretű bejárat, amely a hegy délkeleti oldalában található. A szájhagyomány szerint (ezzel egyébként a területet ismerő geográfusok, történészek is egyetértenek), mivel ez a bejárat kősátorként emelkedik a magasba, eredetéül szolgált a „Sátorkő” elnevezésnek.


A dorogi kutatócsoport, amely az egykori neves barlangkutató, Kadić Ottokár nevét vette fel, Benedek Endre vezetésével 1959-től kezdte kutatni a Sátorkőpusztai-barlanghoz nagyon hasonló kialakulású Strázsa-barlangot. Több éves, megfeszített munkával – 1963-ban – egy körülbelül 80 méter hosszú, helyenként szűk, néhol azonban 6-7 méterre is kiszélesedő járatrendszerbe jutottak, melynek falait a Sátorkőpusztai-barlang felfedezéskori gazdagságában borították a sárgás gömböcskékből álló borsókő-kiválások, hófehér csillogó gipszkérgek. A belsőbb részeken sugaras-tűs aragonitkristály-pamacsok, görbülő, törékeny gipszvirágok jelentek meg a karbidlámpák fényében.


Sajnos ebbe a barlangba jelenleg nem lehet bejutni, mert a sorozatos feltörések miatt a bejárati rész be van temetve. Ám az idősebb barlangászok révén sok információ, számos fotó és dia áll rendelkezésre.


Ha ide felkapaszkodunk a csúszós, törmelékes lejtőn, és bemegyünk a háromszög alakú bejáraton, egy nagyobb terembe jutunk, melynek mennyezetén három hatalmas főte-felszakadás látható, mely szakértők szerint a pleisztocén korban keletkezhetett. A terem hátsó részén található egy meredek lejtő, melynek aljából nyílik a „Kis-barlang” (hivatalos nevén a Strázsa-barlang). Már az előcsarnokban is lehet látni a hévizes barlangokra jellemző gömbüstöket, mely a hévíz hatékony oldó munkája révén jött létre.


Feltételezések szerint a két barlang valamikor összeköttetésben állhatott egymással, de egy tektonikai mozgás következtében ez az összeköttetés megszűnhetett. A felmérések, becslések szerint ez az elvetődés a két barlang között kb. 50 m-es szintkülönbséget eredményezett. A víz azonban ma is utat talál magának a repedésekben, és a két barlang között, még ha látható összeköttetést nem is, hidrológiai kapcsolatot mindenképpen fenntart.

 
 

© 1999-2005 BEBTE www.bebte.hu